Kaptál időt, egy életet. Az órádban peregnek a homokszemek, fogy a vagyonod. Rajtad múlik, hogy az időd hogyan éled. A felelősséged is, hogy ezt az ajándékot hogyan költöd el. Állandó negatív spirálokban, önkínzással és elégedetlen érzelmekkel, vagy teszel, növekszel és fejlődsz. Az utóbbi valóban nehezebb, de csak az elején!

Keveset aludtam, mert gyötört a gondolat, hogy segítségre szorulsz, meg kellene menteni. Kínzó gondolatok, de tudom, lehetetlen. Mindenki csak saját magát mentheti meg. Segíthetek, de hinni abban fogsz, ami a fejedben van. Ott kellene rendet tenni. Hatalmas fájdalom nézni a másik kínját. És néznem kell, látom, mert előttem van, történik, toporog és fáj! Így aztán veled fájok én is.

(Rabszolgaként él, a körülötte lévő emberek, a körülmények és főképp a saját gondolatai tartják fogságban. Valamikor, valaki, valahogyan a fejébe verte, szar vagy, neked csak szar élet jutott. Ebben persze szemernyi igazság sincs! Milyen hatalmas bűn is, amikor egy ember a hozzá érzelmileg erősen kötődő másikra terheli a saját gyengeségét! Mert súlyos sebet szeretettel lehet okozni! Aztán a megsebzett marad a sebágyban és haldokolni kezd az élete! Lehetősége csupán annyi, van ereje felállni, vagy marad lenn és várja a végét. Ő pedig már segítségért sem nyújtja a kezét!)

A nyers igazság, hogy kockázat nélkül nincs nyereség. Ki kell lépni a megszokásból, a komfortzónádból, ott találod a kifelé vezető utat. Hisz a megszokottat már bejártad ezerszer és mégis benne ragadtál. Kockáztass, tedd le a lapjaid és csapj bele! Biztosra menni mindig nem lehet. Sokszor, egy előre lépésben elszenvedett vereség sokkal többet jelent, mint a győzelem. Ne félj, csak küzdj!  Önmagad irányítója és vezetője te vagy! Tedd meg, amit kell, és ne várj a semmire. Döntéseket kell hozni, választani kell néha!

A magam tapasztalata neked talán keveset mond. Más élet, más út, más célok. Egyben látok hasonlóságot. Biztosan jól választottál az emberek közül? Akit engedsz közel, az biztosan jó neked? Akivel, bizalommal vagy, az segít, vagy csupán lehúz? Magam a sajnálattal vagyok rossz viszonyban! Aki sajnál engem, az biztosan nem segít! A sajnálata eszköz a kezében, hogy tudatosítsa bennem, ő felettem áll! Néha nagyon nehéz megállapítani, hogy az a másik ember hol is áll. Mellettem? Vagy előttem, és tol mindig vissza.

Tehát, állj fel barátom! Sorsod rabszolgája ne légy!