Éjjel a téren,hazafelé éppen –álmos rigószundikál szépen. Hunyorog szeme,benne kis kétely:„Mit akar tőlemez a nőszemélyitt, az éjben még?” Megállok, nevetek,sárga […]
A valószólások mögé bújikmint aki már nem merikimondani magát kiáll valakiés beszél helyettünkszája tele szóvalamitől megkönnyebbülünkhogy nem nekünk kell térdre […]
sötét estenem gyújtok lámpátjó így lépések a lépcsőnmár nem vagyok egyedülcsak még nem mondom ki kulcs fordula csend helyet csinálneked […]
Hogy vagy?Milyen a napod? A válasz most nem fontos.Már nem ott van a hangsúly. Rájövök valamire.Nincs semmi baj.Csak szeretethiányom van. […]
Ki ad, és ki vesz el?Ki rendezi a jelenetet,ki írja a csend dramaturgiáját? Az idő nem múlik –csak én tágulok […]
Nem beszélek csak, hogy hang legyek a térben,szavaim mögött ott áll minden megélt évem.Nem mozdulok látványos szeretetre,amit adok, az csendben […]