Ha megszólal a csendem,nem hang,csak egy suttogás, lassan ér el hozzád,szíved széléig,és beljebb mármagától jut. Egy vallomás,ami nem kér nevet. […]
Ha megszólal a csendem,nem hang,csak egy suttogás, lassan ér el hozzád,szíved széléig,és beljebb mármagától jut. Egy vallomás,ami nem kér nevet. […]
Gyerek voltam,nem tudtam,mi normális otthon. Csendben maradtam,meghúztam magam,egyedül tanultam meg élni. Megtanultam kicsivé lenni,megdermedni,ha megszólaltak a falak,soha nem kérdezni,eltűnni a […]
Külön utak hoztak minket Szeged felé,faluvég porából, városi zajból,országnyi távolságegy bőröndbe gyömöszölve,a Bebrits kapuján áta fiatalságunkba. Volt, aki kollégiumi ágyon […]
Nyomok a lélekben —alig észrevehetők,porszemnyi fényekelcsendesedők. Nem kérnek helyet,nem szólítják nevük,csak ülepednekbennünk, velünk. Suhannak évek,egymásba hajolnak,arcok halványulnak,mégis megmaradnak. Egy délutánlassan […]
A magam módjánmegyek tovább.Elmúlt a múlt —de bennem maradt,és még mindig visszajára kitaposott útján. Fordult a kerék,kifáradt eszmék,tépet minták —nem […]
elcsúszott a hangsúlynem értettem először csak álltam bennemint egy félrehangolt hangban azt hittemtakarítani kellrendbe raknikidobni de nem csak közelebb hajoltam […]
magammal együtt élninem volt ajándék koptak körülöttemnevekarcokmondatok maradtak félben nem mindenki hiányzik az idő nem simogatottinkább ledörzsöltrétegről rétegremíg végre látszom […]
hányszor kér még hangot bennem a bocsánat,mielőtt végleg elnémul?mire kimondanám,te már ítéletet mondasz –és a baj, mondod,csak most kezd el […]
nem kiabálsznem csapsz ajtótcsak eltűnszegy belső szobába és én ott maradoka küszöbönkezemben a mondatokkalamiknek már nincs hova menni tanulom,hogy ez […]
Éjjel a téren,hazafelé éppen –álmos rigószundikál szépen. Hunyorog szeme,benne kis kétely:„Mit akar tőlemez a nőszemélyitt, az éjben még?” Megállok, nevetek,sárga […]