Nyomok a lélekben —alig észrevehetők,porszemnyi fényekelcsendesedők. Nem kérnek helyet,nem szólítják nevük,csak ülepednekbennünk, velünk. Suhannak évek,egymásba hajolnak,arcok halványulnak,mégis megmaradnak. Egy délutánlassan […]

A magam módjánmegyek tovább.Elmúlt a múlt —de bennem maradt,és még mindig visszajára kitaposott útján. Fordult a kerék,kifáradt eszmék,tépet minták —nem […]

elcsúszott a hangsúlynem értettem először csak álltam bennemint egy félrehangolt hangban azt hittemtakarítani kellrendbe raknikidobni de nem csak közelebb hajoltam […]

magammal együtt élninem volt ajándék koptak körülöttemnevekarcokmondatok maradtak félben nem mindenki hiányzik az idő nem simogatottinkább ledörzsöltrétegről rétegremíg végre látszom […]

hányszor kér még hangot bennem a bocsánat,mielőtt végleg elnémul?mire kimondanám,te már ítéletet mondasz –és a baj, mondod,csak most kezd el […]

nem kiabálsznem csapsz ajtótcsak eltűnszegy belső szobába és én ott maradoka küszöbönkezemben a mondatokkalamiknek már nincs hova menni tanulom,hogy ez […]