magammal együtt élninem volt ajándék koptak körülöttemnevekarcokmondatok maradtak félben nem mindenki hiányzik az idő nem simogatottinkább ledörzsöltrétegről rétegremíg végre látszom […]
hányszor kér még hangot bennem a bocsánat,mielőtt végleg elnémul?mire kimondanám,te már ítéletet mondasz –és a baj, mondod,csak most kezd el […]
nem kiabálsznem csapsz ajtótcsak eltűnszegy belső szobába és én ott maradoka küszöbönkezemben a mondatokkalamiknek már nincs hova menni tanulom,hogy ez […]
Fúj a szél.Kordonok között halad a szónok.Arcába csap a szél.Fejét felemelve, tekintete a magasban, hangja kemény.Odavág minden szó. Hasítanak a […]
Éjjel a téren,hazafelé éppen –álmos rigószundikál szépen. Hunyorog szeme,benne kis kétely:„Mit akar tőlemez a nőszemélyitt, az éjben még?” Megállok, nevetek,sárga […]
A valószólások mögé bújikmint aki már nem merikimondani magát kiáll valakiés beszél helyettünkszája tele szóvalamitől megkönnyebbülünkhogy nem nekünk kell térdre […]