Idősek világnapjára

Nem szeretem ezeket a szavakat, de bátor nő vagyok és felvállalom, és a tollamra szegezem őket. Idősek. Érdekes a gondolat! Amikor életem elején láttam egy középkorút, akkor már idősnek gondoltam őt. Néhány évvel ezelőtt nagyon öregnek éreztem magam. Nagyon, nagyon idősnek és gyengének. Aztán csak úgy elkezdtek a dolgok simulni, mint ráncok a homlokon.

Kezembe vettem a szobrász kalapácsot és márvány valómat elkezdtem formálni. Levéstem a kifelé mutogatást, és akkor már elkezdett javulni az alakom. Aztán következtek az önbüntetés, okolás és elszakadás, sok más egyébbel együtt. Ma már nem kell kalapács, de a csiszolópapírt bátran használom.

Megláttam életem csodáját. Lelkem virága elkezdte bontogatni szirmait és észrevettem, hogy az élet csupa csoda, csak fel kell fedeznem. Ott van minden pillanatban, csak a szemem arra kell nyitni, azt kell látni, ami jó és szép. Felelős vagyon önmagamért, ha ezt tudomásul veszem és dolgozok rajta, akkor az élet nem az, amire emlékszem, ami annyira tudott fájni, ami csak szomorúra és kudarcra fordította az érzékeim.

Nem határozza meg az egész életem, hogy honnan jöttem és hogyan indítottak útnak. Sokkal fontosabb, hogy minek akarom látni magamat és mit vagyok képes ezért tenni. Sok éven át kínlódtam a hozott anyaggal, de aztán amikor megértem rá, jöttek a helyes utak, elszórt morzsák és az alagút végén megjelent a kicsi fényes folt. Onnan már könnyebb, mert látom az irányt.

Higgy nekem, kezedben a sorsod! Tudom, nagyon nehéz elkezdeni, piszok nehéz az a kalapács, de megéri! Nem hazudok, vannak nehéz napok és vannak könnyek! De ez az élet egészen más, mint előtte volt. Most úgy érzem, mint amikor Csipkerózsika felébredt álmából. Az vagyok, aminek hiszem magam, az éltem olyan, amilyenné teszem.

Idősnek lenni nem jelent semmi rosszat és fájdalmat. Egy szám csupán a tortám tetején. Előttem a világ sok csodája és élménye. Nem a kor határozza meg, hogyan élek, hanem az, hogyan vagyok képes tekinteni magamra és a köröttem lévő világra! A saját életemre, ha tekintek, sokkal jobb most. Fiatalon egyedül voltam, mint az ujjam, most pedig egy mesés család vesz körül!

Ámen

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

envelopephone-handsetcrossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram