Meglestem az őszt
Ady sorai után, Szegeden
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/1-1.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/2.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/3.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/4.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/6.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/7.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/8.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/10.jpg)
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/11.jpg)