Na, ez az, amiben már nem tudok járni. Tipegni sem. Igazán csinosan, elegánsan a nő a magas sarkúban jár. Valahogy más a mozgásunk, a tartásunk a körömcipőben. Megnyújtja az alakot. A szépen egymás elé rakott tip-top cipőcskében a mozgásod, a tested ringása is elegánsabb! Igazi NŐ lehetsz, annak érezheted magad egy ilyen cipőben.
A hódítós évek után jön egy elég hosszú strapás időszak. Ehhez strapabíró cipő kell. Mindegy, hogy sport vagy egyéb, de alacsony vagy lapos sarkú. Nem baj, ha nem nyújtja az alakod, hisz a kismamapocak fontosabb. Nem érdekel igazán a csinos járás gyerekkel a karodon, csípődön vagy a hátadon. Utána jönnek a szatyrok, bevásárlótáskák és a munkahelyre vagy munkahelyről cipelt könyvek és füzetek. Nem hagyod el magad! Öltözöl és ápolod magad, de a praktikum az elsődleges szempont. Aztán meg a megszokás, ami miatt nem próbálsz változtatni az öltözködési szokásaidon. Inkább lemondasz olyan ruhákról, amelyek nem viselhetők kényelmes cipővel.
Barátnős programra kicsíptem magam és végignéztem a gardróbot. Egy körömcipő. Egy körömcipő! Csak egy körömcipő! Jaj! Mi lesz most? Felvettem egy kicsivel magasabb sarkú szandált. Kényelmes, széles sarokkal. Magas, de azért masszív járást biztosít a széles sarok. Talán ez azért megoldás a problémára. Nagyon tetszettem magamnak! Szépen és elegánsan vonultam benne. Nyúlánkabb lettem, szebben ringott a testem. Ismeritek azt a „csinos vagyok” érzést, ami bizonyos kor után egyre ritkábban jön elő? Mindaddig lépegettem mint egy modell, amíg egy hatalmasat nem estem. Nagyon gyorsan felugrottam, de a méltóságom összetört. Az SBO-n töltöttem fél napot. A vizsgálatok után egy tündéri fiatal orvos szólt, hogy kiszállhatok a kerekesszékből.

Az önérzetemen kívül semmim sem sérült. Azóta sem vettem fel azt a csinos szandált.
Ti hogyan vélekedtek erről? Érdekel? Foglalkoztat? Gondolsz rá, vagy lesöpröd magadról?