Ez a lerágott csontom. A személyiségfejlődésem hosszú útján a legnagyobb hatással az volt rám, amikor megéreztem a különbséget az álcám, vagy annak levetése között. Mindenki így kezdi, én is, annak akartam látszani, akit a köröttem élők látni szerettek volna. Nem csak látszani, de annak is lenni! Hogy elfogadjanak, szeressenek, akarjanak velem lenni. Így utólag be kell vallanom, akkor sem tudtam eléggé megfelelni, mindig is bennem lakott a különcségem kis ördöge. Az utolsó percben csak kiléptem a sorból.
Aztán egy nehéz akadály után, úgy döntöttem, vállalom magam. Nincs rejtőzködés, csúsztatás, mellébeszélés, álarc és jelmez, hanem egyszerűen csak megmutatkozom. Ha jó a másiknak, akkor elfogad, ha pedig nem tetszik a lelkem, tovább megy.

Ez a két fogalom nem egyszerű. Sok aspektusból megvizsgálható és befolyásolható. Nem is akarok nagyon mélyre ásni, a hétköznapi életünkben akarom megmutatni a szerepüket. Kinek mi lehet a motivációja, milyen tényezők is számítanak? Az életkorunk is jelentős ebben. 
Izgalmas az őszinteség és a hazugság relációjában az egyén valóságértelmezése. Furcsa, hogy minél mélyebben rejtőzködik valaki az önnön valóságától, annál torzabb az értelmezése. Néz, de nem lát, állandóan kétkedik abban is, ami az orra előtt van.
Személyes veszteségekben éltem meg ennek a borzalmait. Írói munkám során beleásom magam a szereplőim valós és elképzelt életébe, és bizony a lelkemig hatolnak az ő fájásaik.
A másik ijesztő, a félelem. Inkább a hazugságok és a rejtőzködés, nehogy mások ráismerjenek. Annyira félni a következménytől, hogy meglátják a valóságát. Ijesztő, én is jártam ezen az úton. Mind így kezdjük a felnőtt életünk, de később megedződünk, lesz elég tapasztalatunk, és merünk önmagunk lenni. A szorongás sok energiát emészt, ami hasznosabb lehet a mindennapokban. Bátorság igazán szeretni, valóságban élni, szembenézni önmagunkkal, de élni csak így érdemes. Ha valaki másképp dönt, élethosszig tartó boldogtalanságra ítéli önmagát.
Müller Péter
„Azt sugárzod magadból, amit a lelkedben, önmagadban átélsz. Ami benned történik, az sugárzik belőled. Akiben öröm él, abból öröm árad. Derű. … Lejátszani csak azt a kottát tudod, amelyet magaddal hoztál. A te dalod szól. …”
Időnként idézgetek Müller Pétertől. Egyszerűen, nem merem leírni a saját szavaimmal a véleményem, annyira meglepő a tartalma!
A következő, szerintem nagyon fontos ebben a kérdésben, a hazugság és őszinteség szerepe az identitásunkkal, az önképünkkel kapcsolatban. Minél tovább él valaki a saját tévedésében, annál jobban hiszi magáról a képet, valódinak. A nyílt és őszinte viselkedés, életmód, kommunikáció állandó önreflexióra kényszerít, ami pedig biztosítja a fejlődésem. Az önazonosságom teljesedik ki, alakul, épül jobbá. Hatása van a személyes kapcsolataimra! Például, kevésbé vagyok már elfogadó az erőszakos, vagy mérgező egyéniségeket illetően. Nem bántom, csak eltávolodok tőle! Akik vannak, azokkal igazi és valóságos az őszinteség és az empátia.

Az írás, a regényírás, nagyon hosszú folyamat, a lelkem tornája is. Remélem, tanulok belőle, hisz más kárán tanulni kevésbé fájdalmas, mint a magunk botlásaiból. Azt már most, még jóval az elején, megfogadtam, az őszinte és nyílt élet az én utam. Lehet, hogy nem fog imádni mindenki, lehet, kilógnak a hibáim és ügyetlenségeim, de csak így lehet boldognak lenni!