Írtam már ide az írás öröméről. Arról az üdítő katarzisról, amit akkor érez a tollforgató, amikor sikerül szavakba öntenie a mondanivalóját. Egy kurta mondatba belesűríthető magvas gondolatot akkurátusan felépít egy történetben, hogy az olvasó ne csak bölcsebb legyen, de szórakozzon is az olvasás alatt. Sokszor nem elégedett, de törekszik jobb és jobb alkotásokra, néha pedig önmaga is élvezi a műve nagyszerűségét.

            Na, ezek a magasztos gondolatok hiányoznak a jelenkor újságírásából! Szemetet lapátolnak elénk, és azon röhögnek, hogy „lám, a hülyék, bevették a cumit!” Tisztelet a kivételnek, de a többség valahogyan így működik!

            Nincs televízióm, éppen a hasonló élmények miatt, de néha belefutok hírmorzsákba. Igyekszem tudni, ismerni, merre is halad a világ. Nagyon nehéz a hulladék közül kikaparni a valót. Hiába a tudatosság, mégis néha elesek a fals információkon. Megakadt a szemem egy néven, meg azon, hogy meghalt, és már el is öntött az ideg. Istenem, jó művész, fiatal, mi is történhetett? Kiderült, a név csak azért van, hogy átverjenek, szerencsére a művészúrnak nincs baja. Aztán még kétszer találkoztam hasonló hírrel.

            Hírrel? Nevezzük inkább kacsának! Hová süllyedt ez a műfaj? Tényleg, már csak az a kevés igazi maradt, akik bizonyos folyóiratokban jelennek csak meg? Az összes többi kókler csupán? Mi értelme ennek? Van valami titkos verseny, hogy ki tud nagyobb marhaságot kitalálni? Vetélkednek ebben? Mi az értelme?

            Az alkotás lényege, hogy jobbá tegyem a világot! Tegyek hozzá valamit, ami szép, felemelő, tanító szándékú. Jó legyen annak, aki találkozik vele! Miután kibosszankodtam magam, hogy ma semmivel sem lettem tájékozottabb, csupán idegesebb, végiggondoltam az egészet. A valódi alkotó épít. Magasságokra tör tartalomban, kifejezőeszközben, minőségben, a mondanivaló mélységében. Közben mások rombolnak. Inkább dagonyáznak a sárban, hátha mi is olyanok leszünk. Árkokat, gödröket készítenek körénk, hulljunk bele. Tőlük nem tanulunk semmit, ők butítanak.

            Nem áll szándékomban, minősíteni senkit és semmit. De zavar, hogy ennyire alulértékelik az olvasók értelmi szintjét. Valóban csak ennyi a lényeg?