Sok állatom volt már. Kutyák és cicák főképp. Szívbéli barátaim. Nagyon össze tudtunk hangolódni. Emberségem legjobb barátai.


Szeretem a kutyák feltételek nélküliségét. Te vagy az istenük és imádásuk tárgya. Hatalmas szívükben a gazdi a középpont, a védelmező és gondoskodó. Szinte alázatos szolgád tud lenni. Ezért kapott az unokám egy kiskutyát. Meg kell tapasztalnia többek között, hogy felelős vagyok a szeretteimért, gyámolítani kell a gyengébbet. Zsömi egy imádni való kópé!


Szeretem a cicák egoista, önálló természetét. Ő a főnök és én kiszolgálom őt. Cserébe velem van, szeret és ölelget. Megadja a mindennapok szeretet-cseppjeit. Velem van, figyel rám és ad egy kis feladatot, hogy fontosnak érezhessem magam.


Mici nagyon civilizált cica. Tud viselkedni, könnyű vele egy lakásban élni. Semmit nem tesz tönkre és teljesen szobatiszta. Talán, ha panaszkodni akarok rá, az étkezése okoz gondot. Nagyon ragaszkodik a megszokott konzervhez. Ezt nem mindig tudom betartani. Egy újabb márka megvásárlása kemény próbatétel. Megvettem. Mici, ez van, ezt kell szeretni! Aztán néha kuka a reggeli, mert már nem hagyhatom a tányérjában. Olyankor merev tekintettel figyel, amikor én eszem és inkább kinézi a számból a falatot.


Mici most nagyon szomorú. Költöztünk és elveszítette a cica-barátait. Nem hangos, nem cirkuszol, csak gyászol. Teljes cica-szívvel. Sokat játszom vele, kapott új játékot. Engedem, hogy velem aludjon. Beszélek hozzá és kevesebbet hagyom egyedül. Tisztelem a méltóságát, hogy most sem ragadtatja magát antiszociális cselekedetekre. Engedek olyan dolgokat is, amiket eddig hárítottam, hisz ő is türelmes velem. Játszhat a fülbevalómmal, ami nagyon idegesítő tud lenni. Nem zavarom ki a szobából, ha éjjel a csukott szemem tapogatja a mancsával.


Utolsó takarítás okán a régi otthonunkban jártam. Velem volt a családom egy része, ők látták meg a haverokat. A kert végében egy sorban cicák ültek és bennünket néztek. Cica-sorban. Csak ültek és néztek. A hatalmas fekete kandúr, a nyeszlett fekete, a tarka erőszakos és a cirmos duci. Hazaérkezve nem mertem Micinek elmesélni, hogy őt is hiányolják a barátai, nem felejtették el és még várják ki a kertbe játszani.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A bejegyzéshez az első hozzászólás már megérkezett.
Légy te a második, aki folytatja!

envelopephone-handsetcrossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram