Az egyik kedvencem. Hangszíne az igazi férfihang. Az igazi szívdöglesztő, női szíveket hódító hangszín.
Nem ismertem sokáig, csak énekes és dalszerző munkáját. Most már az Úrnak énekli a Hallelúját. 2016-ban hunyt el. Kanadában született író, költő, dalszövegíró és énekes. Montréalban és Westmountban nőtt fel. Érdekesen fogalmaz a gyermekkoráról: messianisztikusnak nevezi. Tizenévesen megtanult gitározni és egy country együttesben játszott. Apja végrendeletében rendszeres jövedelmet hagyott rá, így irodalmi és zenei karrierjét biztosította. Leonard szigorú munkafegyelem szerint dolgozott.

Amikor Leonard Cohen megalakította első bandáját, a The Buckskin Boyst, amelyben ő gitározott, barátja, Mike Doddman szájharmonikázott, és Doddman barátja, akit Leonard csak ismert. mint „Terry” bucket basszust játszott.

1967-ben az Egyesült Államokba költözött. Ekkor felívelt a zenei pályafutása. Dalszövegei inkább irodalmi művek. Gyakran megjelenik a vallás is dalaiban. Ennek legnagyobb példája a talán leggyakrabban játszott dala.

1960-ban érkezett a görög szigetre, Hydrára. Huszonhat éves volt, és nagy írónak készült. Fegyelmezett életet élt, korán kelt, kiült a napra, és püfölte az írógépet. Meg kellett lennie a napi három oldalnak. Esténként pedig gitározott és énekelt, de akkor még eszébe sem jutott, hogy zenész akarna lenni.
Egy szőke norvég lány hordta neki a szendvicseket, amikor dolgozott. Már ha volt étvágya az írónak a speedtől. Ez a lány volt Marianne Ihlen, akit Cohen Hydrán ismert meg. Ihlen az első (szintén író) férjével és a kisfiukkal érkezett két évvel Cohen előtt a szigetre, de a házassága nem volt jó, nem is tartott sokáig. Cohen és Ihlen viszont egymásba szerettek, és a következő nyolc évben együtt éltek. Igaz, Cohennek az év egyik felét mindig Amerikában kellett töltenie, hogy eltartsa a családot. Aztán egyre rövidebbek lettek a Hydrán töltött időszakok.