Napok óta a kifogások jönnek velem szembe. Nem a kedvenc témám! Utálom. Valóban és nagyon. Talán, mert túl sokat találkoztam az „azért nem lehet, mert” problémával. Azonnal égnek áll a szőr a hátamon, amikor valaki elkezdi. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit. Nekem ez azt jelenti: eszed ágában sincs csinálni semmit, csak dumálsz! A lusta ember problémamegoldása, ami nem old meg semmit.

Most csak megyek egyik kifogástól a másikig. Ez rossz! Mert hogyan lehet így tanácsot adni, meggyőzni, lelkesíteni? Sehogy. Néha megpróbálom, de legtöbbször csak a kedvem veszítem el és hagyom. Alapból nem is értem, ráadásul el is keserít a hozzám közel álló kudarcra ítélt baja.

Ha el szeretnék érni valamit, akkor keresem a megoldást. Azt, hogy, mit is lehet tenni? Milyen lehetséges megoldások vannak? Mit tehetek a cél érdekében? Sosem kezdtem úgy el semmit, hogy mit NEM tehetek meg? Sokszor előfordult velem, hogy egy járatlan út, amelyen elindultam, valóban nem az én utam lett. Megpróbáltam, nem jött be. Viszont mindig tanultam ezekből a próbálkozásokból! Legtöbbször azt, hogy melyik is a jó megoldás. Egy hibás döntés fordította a figyelmem a jó irányba.

Legkedvesebbjeim azok, amelyek nem hullottak könnyen az ölembe. Igazi győztes tervek és döntések azok, amik megizzasztottak. Sokat emeltek az önértékelésemen! Ma felvillant bennem egy, még a munkámból megmaradt tapasztalat! Gyakran úgy nőnek fel gyerekek, hogy a szüleik minden akadályt elsöpörnek az útjukból. Egy téves társadalmi elvárás miatt azt gondolják, az a helyes, ha simává seprik a gyerek útját. Aztán, amikor felnő, az életben találkozik egy picinyke problémával, azonnal depresszióba esik, megtorpan és összeomlik. Félredobja azt a valamit, nem lehet megoldani, és kezd egy újat. Fél élet, fél munka, fél társ, fél minden. Csak az a lényeg, mit nem lehet, és hogyan nem lehet.

Minden kevés és más. Többet akarnak, és mást akarnak. Persze, mind ehhez gyártanak ideológiát! Védekeznek, hogy ne bánthassák, ne kelljen megnyílni. Mert ugye, az fájhat. Csukott szájjal fagyit nyalni. Valami hasonló nekem ez a hozzáállás. Szorosan ide kapcsolódik a karrier kérdése. Mindenki gazdag és sikeres akar lenni. Vajon meg is tudja fogalmazni pontosan? Nem hiszem. Mert annyira görcsösen küzd ezért, hogy közben nem is él! Nem is tudja, mik a saját örömei, és vajon azokhoz mennyi pénz kell?

A sikerem az, amit annak élek meg! Nem mások mondják meg, hanem én érzem! Az anyagi biztonságom az, amit én annak érzek. Lehet, hogy másnak az sok, meg még másnak kevés, de nekem pont jó! Rám van szabva, mert én annak érzem. Az én sikerem és az én gazdagságom!
Nehéz a szívem, amikor látom a másik sikerét, de ő nem érzi! Észre sem veszi a szépséget és a sikert, mert már annyira beleszomorodott az életbe.