Néha kell egy kis kilépés a szürke napokból, még akkor is, ha az csöppet visszanézés is. Valami, ami régen volt már, nem részem most, de jó volt. Egy hangulat, egy érzet, meg sok jól megfogalmazott életbölcsesség. Valami kortalan varázs, ami segít kicsit megpezsdíteni a vérem!
Nem vagyok bizonyos énekeseknek, együtteseknek nagy bolondja, de vannak számomra ikonikus dalok, szövegek, előadások. Most éppen belefutottam valamibe, ami fergeteges hangulatot hozott. Írhatnám, hogy valami elfeledett érzést, de nem lenne pontos, mert ma sokkal felszabadultabb és varázsosabb, mint egykor volt.
Jó, nem fényezem annyira! A hangerő basszusa kemény már, nem egy Magdaléna frekvencia, de a kezdeti gyomorforgató után megszoktam, és nem zavart.

Nem kell, hogy járj
Tó vízén, a kereszten megfeszülj,
Nem kell a vízből bort csinálj!
Mit mondjak még!?
Ennyi és kész!
Francba a nagy szavakkal!
Ha naponta szeretsz, az
Sokkal többet ér!
A tömegpszichózis volt a legnagyobb meglepetés! Érezni a több ezres tömeg hatását, az átlényegülést, látni magam csápolva ugrálni együtt a sok emberrel. Mindent elsöpörő a hangulat, ami elhatalmasodott rajtam. Nem éreztem magamon az élet súlyát, semmi feszélyezettséget, csak hagytam magam sodorni a zene és a szövegek hullámán! Kowalsky:
- Gyönyörűm! Emeld fel a kezed!
És emeltem. Tapsoltam, néha énekeltem, meg sokat csápoltam a karommal. Laza lettem és átlényegültem. Nem számít semmi, most csak élvezni kell a hangulatot, a zenét, és hagyni magamnak, hogy a tömeg mágnesezzen!
Mit mondjak még? Semmit. Ma már valóban érzem ennek a számnak a lényegét. Megértem rá, és valóban ilyen az életem. Valamikor ez csak tetszett, meg gondoltam, milyen jól megfogalmazta a szerző, ma pedig már merek így élni, és ez nagyon más.

Amilyen hülye vagy
Én úgy szeretlek
Tán nem is tudod
Milyen csoda vagy
Amilyen hülye vagyok
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad

Nincsenek sallangok, csak élni kell. Élni a magam sorsát boldogan és elfogadással. Ki gondolná, hogy ez milyen nehéz! Ki gondolná, hogy ez nem is olyan nehéz!