Egy tegnapi beszélgetés emléke ébresztett fel. Kedves barátom arról mesélt, hogy hálás azoknak, akik tartják benne a lelket, akik segítenek rajta. Köszönettel tartozik azoknak, akik mellette állnak és támogatást nyújtanak, amikor szüksége van rá. A barátom pedig, aki kiváló elme és egészséges, erős ember, láthatólag sok bizonytalansággal küzd.

Tegnap én is csak támogattam és lelkesítettem, nem mertem abban az adott pillanatban nekiszegezni a gondolataimat. Hála a barátokért, az együtt érző munkatársakért! De nem határozhatja meg a jóllétemet semmi külső erő! Kemény tapasztalat volt ez a számomra is. Napi jócselekedet támogatni a gyengébbet. Ebben azonban benne van az is, hogy tudatosítják bennem a gyengeség érzetét. Támogatniuk kell, mert én vagyok a gyengébb náluk. Amikor erőre kaptam, azonnal megváltozott a kapcsolataim szerkezete.

Barátom! Láss mögé ezeknek a kapcsolatoknak! Az erő benned van, nem kívülről jön! Sajnos az ilyen kapcsolatok mögé olyanok is bebújnak, akiknek biztonságos téged gyengének tudni!

Mi, kis magocskák, sokáig megbújunk a védő maghéj alatt. Mert az kemény és megóv. Aztán ki kell onnan nőni, védtelen csíra lényünk mindenféle hatások érik. De megtesszük és megyünk előre. Küzdelem a talajjal, a sziklákkal, a fénnyel és a hiányával, vízzel, széllel. De ez a mi utunk! Bátorság kell hozzá. Az pedig van, bennünk él. Saját bátorságunk és öntudatunk az egyetlen igaz támaszunk. A szubjektum, mert az összes többi objektív, nem a miénk, és nem rólunk szól.

Barátom! A hálád helyén van, a barátaid és támaszaid fontosak. De az erőd és biztonságod Benned van! Az vagy, aminek hiszed magad! Amit mások mondanak, az mind róluk szól! Szeretettel és megértéssel teszik, de az, az Ő életük, nem a Tiéd! Találd meg Önmagadban az erőt, az fog tovább lendíteni! A Te életed Rólad szóljon, és ne legyél statiszta mások életében!