Leveszem a páncélom,
alatta hideg van.
A lelkem didereg,
ruhátlan,
mint a kirakatbábu karácsony előtt.

Adventi forgatag kiforgat,
csengők lökdösnek előre,
menjek, mondják,
haladjak, mondják,
nesze,
haltepertő a zsebemben,
meleg választ nem ad.

Gyertyát gyújtanak bennem,
füstje könnyezésre kényszerít,
sírva röhögök,
röhögve sírok,
a mosoly repedezik,
mint a máz.

Forralt borom kihűlt,
a bögre még ünnepet hazudik,
kezemhez tapad a forma,
tartalom nincs.

Angyal jár, mondják,
márvány sírok közt csúszik el,
szárnyát kőpor lepi,
nem emel,
csak mutatja az irányt,
amerre nem megyek.

Maradjak, vagy menjek?
A tér válaszol helyettem:
állj.