Kedvelem a fogalmak szótári megfogalmazását. Olyan tömörek. Rövid és összepréselt gondolatok.
A munka célirányos tevékenység: valaminek a létrehozására, átalakítására, megváltoztatására szolgál azért, hogy a keletkező javakat az ember vagy más haszonélvező használni, hasznosítani, elfogyasztani tudja.

Nem igazán tudom ezt a saját munkámra átfordítani. Hisz nem is jól kezdi! A munkám, a fő kenyérkereseti tevékenységem, sokkal inkább volt kedvtelésből végzett tevékenység. Sosem volt teher, kényszer, mindig boldoggá tett, hogy az lehetek, ami. Persze, csináltam a tanításon kívül sok mást is. Mindig volt mellette más tevékenység is, amivel pénzt kerestem. Jó, ha csak egy és nem több.

Aztán elmúltak az évek és már nem tanítok. Rá kellett döbbennem, hogy a munkával akartam megoldani a magánéletem is. Furcsa érzés ez az egész. Olyan zűrzavaros. Még mindig vannak tevékenységeim, amik bevételt hoznak, csak már kevesebb. Meglepett a felfedezésem, hogy nincs mankóm a magánéleti problémákra.

Nem mintha sok lenne, mégis kilóg a lóláb. Néha nem minden a kedvem szerint alakul. Nem nevezem problémának, mert az szerintem rossz szó erre. Egyszerűen csak elképzeltem valamit és nem úgy alakult. Persze, mert mindig ki akarom találni előre. Tudni akarom mindennek az okát. Azt, ami nincs is. Hagynom kellene a dolgokat csak úgy megtörténni, de nekem muszáj beleszólni!

Hagynom kellene néha csak úgy folyni az eseményeket. Gondtalanul megélni. Felhőtlenül lebegni benne. De nekem muszáj okoskodni. Agyalgatni és tervezgetni. Ha így teszek, akkor ez lesz majd…. Ha azt mondom, akkor ő ezt mondja, aztán meg…. Ismeritek ezt? Én gyakran csinálom.

Tudom, hogy nem kellene, helytelen és önsorsrontó módszer, de nehezen vonom ki magam alóla. Tudattalanul hajt előre és utólag döbbenek rá, ha újra a saját csapdámban vagyok. Ilyenkor aztán kellene a munka, a sok munka, rengeteg munka. A sok sikerélménnyel és a valóság elkendőzésével. Hogy hátat fordíthassak önmagamnak és eltemessem magam a munkámmal.

Ti hogy csináljátok? Azonosultok a munkával, vagy sikerült kívül maradnotok? Utálom magamban ezt a robot tempót, de mintha nem lennék képes másra. Jó tanács? Van élet a munkán kívül is? Honnan van sikerélmény munka nélkül?