Hát, az lehetetlen! Ha így lenne, olyan butácskán halnánk meg, mint születtünk. Csak a hibáinkból és a tévedéseinkből tanulunk! A gyémánt csiszolásához tudom a legjobban hasonlítani a személyiségfejlődést. Mind magunkkal hozzuk a világra a bennünk rejtőző értékeket, amik aztán az élet során megmutatkoznak. Minél durvább és keményebb a csiszoló, annál nagyobb a karát, ami kijön belőle. Ennek ellenkezője, olyan olajozott az életút, hogy nem is látszódnak a kapott tehetségek, nem tudnak megmutatkozni, elvesznek. Belevesznek a kényelmes és könnyű létbe.

Egy régi baráttal viccelődtünk egy pohár bor mellett, amikor megjegyezte:
̶  Én bizony, már nagyon értékes gyémánt lennék, olyan sokat csiszolt rajtam az élet!
Jól beszélt! Nagyon sok élet van már mögötte, megjárta a poklot és a mennyet is. Formálták a jellemét a legrosszabb és a legjobb életszakaszai. Mind azok a történések, melyek az arcán is nyomot hagytak, szépen kacskaringózó ráncokat a bőrén. Kedvesen, mosolyogva beszélt, semmi indulat nem volt benne. Elfogadta, hogy néha rosszul döntött, vagy tudta, azt nem helyes tenni, mégis tette, feldolgozta mind, tanult belőlük.
Néztél már harcban edzett férfiarcba, amikor nedvesen fénylik a szeme, ahogyan az életéről beszél? Nagyon megrendítő és nagyon intim helyzet! Karcos szavak és érdes tenyér ellenére, megmutatja a lelkét. A mezítelen test nem tud olyan hatással lenni, mint a mezítelen lélek. Ritka és megindító pillanatok ezek. Jó érzés szembesülni azzal, hogy nem vagyok egyedül a saját tökéletlenségemmel. Lám, ő is harcedzett és mégis életvidám, nem depresszióba fojtja magát, hanem él, teszi a dolgát, nem dől el azonnal, ha jobban fúj a szél.
Sok tanulságos beszélgetésben volt részem az elmúlt időszakban. Kaptam tanácsokat, többet, mint értelme volt. Mert, értelme az nincsen a mások sorsán csámcsogásnak. Ítélkeztek és okoskodtak olyanok is, akik igazi gödörben sosem voltak. Azt sem tudják, milyen az, mert ismernek minden kiskaput, kerülőutat, felelősséggel nem terhelt megoldást, de egyenesen sosem jártak. Hiába okítanak engem, hogyan lehet kijátszani jogot, becsületet, tisztességet, ha az nekem nem részem, nem lesz ezután sem.

Nem lehet mindent jól csinálni! Így van ez jól! Tanulunk, lassan megbölcsülünk, és bizony az sem mindegy, kit látunk, amikor tükörbe nézünk. Ha végig tekintek magamon, legjobban a kis örömöcskék melegítik a szívem. Nem bánom, hogy nem faltam fel a világot. Nem ülök elefántcsonttoronyban, nem irigyel senki, de mindenem megvan, ami boldoggá tesz.