Szabadság. Mit jelent neked ez a szó? Mennyire fontos neked a szabadság? A fizikai szabadság, hogy megteheted, amit akarsz, vagy nem kell megtenned valamit, amit nem akarsz. Vagy több ennél? Belegondolod a tested szabad használatát vagy az erkölcsi szabadságod?
Számomra van ennek egy különös oldala is. Vakító szőkeséggel születtem és kislányként nagyrészt hosszabb frizurám volt. Összekötve, néha befonva, szépen megfésülve. A nőiesség szimbóluma is lehetne a szép hosszú haj! Nekem semmi különös emlékem nincs erről. Nem emlékszem, hogy büszkeséggel viseltem volna a szép hosszú, aranyló hajamat. Nagylány koromban inkább bosszantott, hisz a vastag hajfonat könnyen elérhető volt, ha fegyelmezési céllal utánam kapott valaki keze. Szóval, nem tudtam megfutamodni, ha például véletlenül kidöntöttem a kancsó tejet és közeledett a retorzió.
A szabadság akkor jött el, amikor 14 évesen nagyon messze kerültem otthonról középiskolába. Na, nem az első évben, de amikor összeszedtem a bátorságom, levágattam a hajam. Persze az udvarlók szerették volna, ha visszanövesztem és később is kérték barátok, imádók, férjek, hogy legyen hosszú frizurám. De egész felnőtt életemben megmaradt ennek a dolognak a szoros kapcsolata a szabadság érzésével.
A rövid, fiús frizura számomra a szabadságom egyik megnyilvánulása. A testem szabad használata. Azt tehetem magammal, amit akarok. Csak magamnak tetszeni, az is egy nagyon jó érzés. Bevallom, imádom a kis sünis frizurát. Persze kellett ehhez egy tökéletes fodrász, aki rendre megalkotja a fejem. Amit ő tesz, az alkotás! Művészi munka. Az egyéniségem megszületése. Tökéletes, izgalmas, szép a formája, hajfürtjeim kusza szabályosságban keretezik az arcom. Szabadon.