Nehezen viselem a hőséget. Talán, mert télen születtem? Nem tudom. Nem vagyok fázós, ellenben a meleg hamar kikészít, nagyon izzadok, és a közérzetem is rossz lesz. A kellemetlenségek megzavarják a komfortérzetem, jobban foglalkoztat a klíma drámai változása, mint másokat. Kutattam statisztikákban és az emlékeimben, mi volt más, jelenleg melyek azok a vonzatok, amelyek a legjobban terhelik a szervezetünket.

            Sokan elhessegetik a baj emlegetését, elbagatellizálják a helyzet különösségét, azzal, hogy régen is voltak ilyen évek. Struccpolitika. Nem voltak ilyenek, ha teljességében nézzük a változást. Egy-egy kiemelkedő hőség nem ugyan az, mint a folyamatosan tartó kritikus értékek! Anno, amikor 28 Celsiust jósolt az időjós a televízióban, már strandra vittem a gyerekeket. Most ugyan ez enyhülésnek számít a kegyetlenül égető napok között. A testünk pedig még nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekre, hőguta és hasonlók kínozzák a nem elég erős szervezeteket.

            Idővel, lassan biztosan alkalmazkodunk az új körülményhez, testünk megszokja, és jobban tolerálja majd. A növényzet és az állatvilág is változik, minden átalakul. Hiszek az állandó változásban, ha nem is pontosan ilyen értelemben. Megrémít, hogy 45-47 Celsius hőmérsékletek a belátható jövőben elérik a klímánkat. Nem vagyok képes átlátni ennek a velejáróit! Az élelmiszer előállításban, a napi rutinunkban, a testünk állapotában, és még nagyon sok másban ez átalakítja a bolygó életét. Változás, megoldjuk, alkalmazkodunk!

            Igyekszem elhessegetni a buta gondolatokat, milyen mély és kegyetlen lehet majd az egész! A többség ugyanis jelentéktelen ügyként kezeli ezt. Ma, mintha a legnagyobb gond az anyagi helyzet lenne. Minél több, nagyobb, gazdagabb, felfalhatóbb és tulajdoníthatóbb, birtokolhatóbb a fontos. Időnként elhatalmasodik rajtam a kényszer, tanmesékkel kínozzam a környezetem az elég fontosságáról, a bolygó egészségéről, a környezettudatosságról. Jelentéktelen meghallgatást érek el, és inkább valami önsanyargató messiást látnak bennem. Milyen rossz is lehet nekem, hogy nem halmozom el magam a modern világ örömeivel? Nem tudom, másképp gondolom. Naivul, még hiszem a homo sapiens felelősségét.

            Most, miután tájékozódtam, hozzáolvastam, és téged, olvasóm, tájékoztattalak a véleményemről, filmet fogok nézni. Keresek valami apokaliptikus művet! A nem túl távoli jövő vajon milyen is lesz majd? Filmben megjósolt? Valami egészen más? Mit szóltok?

Nauszika, Mad Max, Az út, Gyilkos nyugalom, Éli könyve, vagy valami más a témában?