"A ruhákat levenni és szexelni, az egyszerű. Az emberek folyton ezt csinálják. De valakinek megnyitni a lelked, beengedni a lelkedbe, a gondolataidba, félelmeidbe, reményeidbe, álmaidba – ez az igazi meztelenség." (Rob Bell)

Megvan már a korom ahhoz, hogy sarkos véleményem legyen. Mondjuk pasi kérdésben. Jó! Férfidolgokban. Tetszik ez az idézet. Nagyon magvas megfogalmazása egy problémakörnek. Igazatok van! Nem szép megfogalmazás a pasi! Tényleg, férfi a megfelelő szó. A pasi az egy kicsit degradáló. Én sem szeretem, ha csajnak neveznek. Igaz. Már régen nem neveznek csajnak. De csak azért, mert már megbölcsültem!

Szóval a szex az egyszerű. Egyszerű? Na, ne essünk túlzásba! Már az sem egyszerű. De valóban, a kapcsolatokban mintha ez lenne a legkisebb probléma. Persze, bizonyos kor után. Akkor, amikor már minden sokkal egyszerűbb. Mert ismerjük a lényeget, a való életet, a meztelen valóságot. Most gondolom, vitatkoznátok velem, mindenféle párkapcsolati konfliktusra hivatkozva. Igazatok is van. Más oldalról beszélnék ezekről a dolgokról.
Hosszú együttélés után sem biztos, hogy tisztában vagy a partnered érzéseivel, gondolataival. Az együttélések is nagyon sokfélék lehetnek! Akár házasság, akár élettársi kapcsolat. Néhány nagyon izgalmas helyzettel találkoztam ebben a témában. Nagyon érdekes az a partneri kapcsolat, ahol a szex az egyetlen összetartó erő! Legalább is az egyik szereplő részéről. Nyűg az egész, sok a konfliktus, de tűr, hogy az a bizonyos meglegyen. Kívülállónak egy vicc egy ilyen helyzetben a féltékeny kutakodás a másik intimitásában. Éppen az kutakodik, aki megélhetését biztosítja a partner ragaszkodása a vele való testi kapcsolathoz. Érdekes. Érdekes az is, hogy vajon miért tűr el valaki mindent csak azért, hogy meglegyen a rendszeres keddi, szerdai, szombati, vasárnapi betevő falat? Nem mertem felsorolni a hét minden napját, hogy talán kell szünnap is. Ennyire fontos kell, hogy legyen a szex? Minden felülír?

Sokkal megrendítőbb a lélek dolga! Meghatóak a férfilélek mélységei! Személyes élményem, ami még ma is kísért. Nagyon nehéz helyzetben megtisztelt valaki a lelke kiteregetésével. Egy ilyen helyzet minden oldalról megrendítő. Hallgatni is kemény egy síró férfit, fájdalmával, elveszettségével szembesülni. Később, már megnyugodott állapotában megkérdeztem, hogy miért felém fordult, miért nem a feleségével osztotta meg a lelke mélységeit? Meglepett a válasz. A lelkem nem mutatom meg akárkinek! Szóval, asztalom, ágyam megosztom veled, de a lelkem megmutatásához kevés vagy! Ez szinte keményebb, durvább, mint a szex rabszolgaság oldala! A lélekhez nem elég a ruhát levetni! A bőrödből is ki kell bújni.
Neked vannak meglepő, különleges történeteid?