Hűvös reggel. Kicsit korán is van még, de már iszom a kávém. Napi háláim töltik el a gondolataim. Langyos-csöndes pillanatok az elmélkedéshez. Nagyon jó a mai kávé a zabtejjel, amit magam készítettem. Ez a csöppnyi dolog hallatlan megelégedéssel tölt el.

A hajnali homályban a lelkemből szép régi emlékek villannak elő. Életről, születésről, elmúlásról. Szépek és boldogok, hálás vagyok értük.

Egy öreg tanya a pusztában, ahol a dédivel ültünk egy kicsike sámlin és olyan messze láttunk, ahol az ég és föld összeértek.

Egy óriási ablak, ahol lenéztem a nyüzsgő tömegre, igaz utána a mamám leszidott érte. Kiesel! Ott nagyon izgalmas volt a függőfolyosón menni. Menni a lebegő-levegőben. A papa meleg kezébe kapaszkodva.

Az elsőáldozós ruhámban! Jaj, de boldogító kis királylánynak lenni néhány órára! Mindenki kedves és csendes és finom sütiket majszolunk egy hosszú asztalról. Azok az imák életem végéig megmaradnak.

Egy tündéri kék blúz, amit még ma is boldogan felvennék. Kevés csinos ruhám között egy igazi darab. Csinosnak lenni, érezni magam nőnek és mutatósnak. Ez még mindig a gyengém.

Mesébe illő kép, amikor ragyogó szőke tündérkéim az erdőből baktatnak hazafelé. Kosaruk és kezük tele mohával, mezei virággal. Kacagnak és ugrándoznak a poros úton, még este is tiszta ruhácskáikban.
Sok-sok gyermeki csínytevés, amit egy kisfiú elkövethet. Csak megnéztem, milyen belül! Hát, igen, az óraszerkezet nagyon izgalmas, de azt már nem rakjuk össze újra. Bohókás emlék.

Lélegzetelállító tengerparti esték. Velem szemben a mindenség. Halk morajlásban az élet minden boldog pillanata. A végtelen boldogság cseppjei a nagy vízben. Az örök és pillanatnyi, megfoghatatlan és megismételhetetlen szívdobbanások.

Egy csodaszép szempár. Fényes és nyílt tekintet. Tágra nyílt pupilla, melyben látom tükröződni magam. Magam a teljes női mindenségben. A férfi szemében megcsillanó gyermeki rácsodálkozást a boldogság szemvillanásnyi megjelenésére, melyben én ragyogok. Mert ragyogtat.

Legyen szép napunk! Jó reggelt mai nap!