Egyre mélyebb és mélyebb árkok és szakadékok épülnek emberek és generációk között. Mintha az egyén értékét és jóságát csak az határozná meg, másokat mennyire bír maga alá gyűrni. Az építőmesterek mi vagyunk, az emberek, mind. A törekvés, hogy minél több hibát fedezzen fel másokban, elég az önnön magasságához? Biztosan nem. Hisz semmi értelme egymáshoz hasonlítgatnunk magunkat, másokat, mind különbözünk és értékeink mások. Mindenféle szabályok és mércék közé préseljük az életet, mérni, rangsorolni akarunk. Miért? A szamárlétra előrébb visz?

            A tisztelet hiányát érzem a világban, hiszek abban, a legfontosabbak között van. Tisztelem mások életét, jogait, szabadságát, véleményét, egyéniségét. Mint ahogyan mások is engem. Csak olyat várhatok visszatükröződni, amire magam is képes vagyok. Nincsenek szép és csúnya szavak, mindnek helye van valahol, valamikor. Jelentésük és tartalmuk van, erejük egy emberöltő során. A tiszteletlenséget megfogalmazó szavaknak is.

            Amikor betűket vetek papírra és megosztom a valóságomat másokkal, az időt rögzítem csupán. A jelenemnek adok lehetőséget, hogy megmutassa magát a jövőben. Minél többen tesszük ezt, annál színesebb kép marad utánunk. Nem dolgunk ez, de megtehetjük, ha kedvünk telik benne! Pont annyira jelentős, mint fotókat készíteni, szobrot alkotni, lefesteni valamit, tárgyakat készíteni. Nem több és nem kevesebb.

            Nekem, az alkotónak mindebből jut egy külön öröm, hogy tettem önmagamért valamit. Megformáztam a világom, gyógyító szavakkal fedtem az örömeim és bánataim. Minden számít! Saját sorsom legszebb iskolái a kudarcaim és tévedéseim! Amikor papírra vetem, hiszem, az a mag kikel és táplálék lesz más lelkeknek is, nem csak nekem. Súlya van csendnek és szónak, magam döntöm el, akkor, vagy most éppen, minek van helye és értelme.

            Idővel megtanultam, sem a sebeim, sem a babérkoszorúim nem bírnak hatalommal az életem felett. A felismerés nem jött azonnal, kerestem én is a mércéket. Egészen addig, míg meg nem tapasztaltam, hogy mennyire téves ez a szándék. Ahogyan jöttem erre a világra, úgy fogok majd távozni is. Egyedül és mezítelen.