Emlékeztek arra a nagyon régi karos mérlegre, amelyen a két serpenyő között billeg egy nyelv, és az egyikben a dolog van, aminek a súlyát mérjük, másikban pedig a súlyok? Addig rakosgatjuk a súlykészlet darabjait, amíg kiegyenlítődik a két oldal, utána csak meg kell számolni a mérősúlyokat, a rajtuk szereplő mértékeket, és megkapjuk a megoldást. Tudjátok, mire gondolok? Na, kell egy ilyen eszköz a hétköznapi élethez is!
Hihetetlenül fontosak a helyes arányok, ahhoz, hogy komfortos legyen az életünk. Odaadó vagyok, a szó nemes és pozitív értelmezésében, de nem vagyok balek. Egyértelműen, a helyes arányon múlik az egész. A szeretteim füttyentenek, akkor ugrok. Ha én füttyentek, akkor meg ők ugranak. Vagy, néha nem. Akkor következik a fék! Tudom magamról, erős a belső mozgatóm, amit nem kaptam meg, én, adjam. Nehéz az élet annak, akinek nincs hátországa. Tehát, ebben ország, sőt nagyhatalom igyekszek lenni. Időnként erősen a fékre kell taposnom a helyes arányok miatt. Akkor kidobálok a serpenyőből súlyokat, amíg meg nem világosulnak, hogy talán, nem voltak elég jók. Olyan, mint egy Pavlovi reflex.
Hihetetlenül fontosak a helyes arányok, mindenféle kapcsolatban. Adok és kapok. Ha a végtelenségig adom a szeretetem, vissza pedig csak cseppek jönnek, nagyon kiürül a szívem. Azt a helyzetet tehát, felül kell vizsgálni. Nem belekeseredni kell a hiánybetegségbe, hanem kiegyenlítődni a helyes arányokban. Hogy ez néha hatalmas érzelmi vihar? Igen, szélcsendben lógnak csak a vitorlák, vihart kell kavarni. A konfliktuskerülés ebben sem megoldás.
Hihetetlenül fontosak a helyes arányok még egy szimpla barátságban is. Évek múlva is keserű szájízzel gondolok arra, aki aranyban mérte, amit adott, és minden kapok a számára csak garasokat jelentett. Magam is sokára érzékeltem, mennyire élősködő egy ilyen kapcsolat. Nem árt néha felülvizsgálni a kapcsolatainkat! Magunk miatt is! Természetesen, én magam is lehetek figyelmetlen ebben, mert nagyon jó érzés kapni és kapni, kapni, de nagyon fontos, hogy képes legyek adni!
Nem kicsinyes és filléreskedő szemléletről beszélek! Nem! Nagyvonalú tudok lenni és támogató. A mértékegységeim sem grammok, de amikor nagyon elcsúsznak a helyes arányok, sérülünk mind! Aki kap, elbizakodik, és lassan leszokik az adás öröméről. Aki ad, kiürül, bizonytalanná és keserűvé válik. Felelősek vagyunk önmagunkért, ezzel nem ellentétes az a felelősség, amivel másoknak tartozunk! Akiket szeretünk, azok felé, különösen. Hisz, a legjobbat akarjuk nekik, az pedig nem hat pozitívan az önértékelésükre, ha kihasználnak bennünket.