Különc vagyok, tán lázadó,
szerinted bajkeverő,
mert nem követek senkit,
nem másolok semmit.

Merem másképp látni a világot,
nem követem
az elvárt szabályod.
Nem törődöm bele
a megváltoztathatatlanba,
nem ülök bele
holmi langyos mocsárba.

Vitatkozhatsz velem!
Idézheted szavaim!
Dicsőítheted vagy gyalázhatod
nem tetsző mondataim.

Mellőzni akkor sem bírsz.

Mert kérdezek.
Mert kételkedem.
Mert ami tegnap igaz volt,
ma újra megméretem.

Nyughatatlanságom előrébb
viszi világom, világod.
Nem toporgok
a „semmi se jó” sirámon.

Ha fal van: megkérdezem,
miért áll ott.
Ha út van: megnézem,
merre tartott.

És ha azt mondod:
ilyen a világ,
én akkor is azt kérdezem:

Miért maradna így?