Játék a szóval. Szóalkotás. Nyelvújítás. Kedveskedés. Bizalom. Egy kérdés.

Idővel a dolgok változnak. Minőségi és mennyiségi változások történnek. Átlényegülések a mindennapokban. Ahogyan mi is változunk, mint minőségben, úgy mennyiségben. Átlényegülünk az időben.

Emlékszem azokra az időkre, amikor a szabad percek is kincsek voltak. Amikor a legnagyobb vágyam az egyedül töltött idő volt. Bárcsak, magam lehetnék itthon néhány órát! De jó lenne, egyedül menni valahová! De szeretnék egy kis énidőt! Hallom a saját mérges hangom, amikor veszekszem a gyerekeimmel. Az anya is ember!

Eljött az átlényegülés ideje. Van énidőm. Sőt, van időm. Letöröltem a port. Nincs a kosárban vasalni való. Ecettel áttöröltem a konyhát és a fürdőszobát. Rend van a hűtőszekrényben. Játszottam Micivel. Időmilliomos lettem. Szerencsére nem szó szerint! Szépen megtervezett napjaim sorában azért akadnak már szabad kapacitások.

A kérdést nekem tették fel. Rámérsz? Ha wikipédiásan végiggondolom: rendelkezel szabad időkapacitással, amit velem töltenél el? Van olyan időintervallum, amit rám tudsz szánni? Mert most szükségem van rád. Mert, most szomorú vagyok és megosztanám veled. Mert, most boldog vagyok és adnék neked belőle. Mert, most elvesztem, találj meg. Mert megtaláltam önmagam és veled bújnék el. Bármi. Mert ezt a kérdést én is feltehetem, van kinek. Mert vagyunk egymásnak a szükségben. Mennyire nagy szükség is a szeretet! Nagyon fontos szükség! Hogy legyünk egymásnak. Vagyunk egymásnak.

Rámérsz? Igen, rádérek! Itt a vállam, ha sírnod kell. Megölellek, ha vigasz kell. Itt a mosolyom, hogy örüljünk. Itt az asztalom, ha éhes vagy. Itt a melegem, ha fázol. Meghallgatlak, beszélgetek veled és ülhetünk némán is, ha csöndre vágysz.

Vagyok neked, ahogy te is vagy nekem!