Ha nem ismerem önmagam, a belső életem, nem tudok igazán megismerni rendesen másokat. Ha nem szeretem önmagam, sosem tudom meg, mennyire szeret engem egy másik ember. Előbb tehát az önismeret útját kell végig járnom. Nem csak úgy-ahogy, hanem végig. A tanulás pedig élethosszig tart. Pont annyira érzem a szereteted, amennyire elfogadom önmagam. Te pont annyira érzed a szeretetem, amennyire elfogadod önmagad. Bizony, ezek sok emberi kapcsolatban éket vernek két ember közé!
A jó és a rossz között van egy kis hézag. Az igen és a nem között, szintén. Ha nem vagyok rossz, az nem törvényszerűen jelenti, hogy jó vagyok. Tennem kell a jót, akkor leszek az. Attól, hogy nem mondok nemet, nem biztos, hogy igen. Mennyi kommunikációs csavar, amitől működésképtelenné válnak kapcsolatok, akkor is, ha igazán szeretik egymást! Van, aki átszenvedi az életét, csak mert nem tudja kimutatni, kimondani az érzéseit és nem látja, hogy a kudarcai nem a másik miatt vannak.
Amikor tehát barátom, hallgatsz, az még nem jelent semmit. Nem mondod ki a nemet, attól még nem helyeselsz! Lehet, hogy te csupán szemléled az életet és nem élsz közben? Ha kívülálló akarsz maradni, hogy kerüld a felelősséget, kimaradsz mindenből. Fájdalom nélkül nincs boldogság! Olyan nincs, hogy sose fájjon! Vállalni az életet csak egészében lehet. Ha nem vállalod, akkor csak vegetálsz!
Vállalom. Kinyílok, ha veszélyes is, mert csak így érezhetek. Kedves vagyok, akkor is, ha te durva vagy. Igaz, fáj, de én kedves vagyok. Mert az érzelmi immunrendszerem erős. Kívülről hiába leheled rám a baktériumot, immunis vagyok rá, nem leszek tőle beteg. A lelkem rendben van, nem tudsz megingatni, kibillenteni az egyensúlyomból. Vagy, ha billenek, akkor is visszanyerem.
Időnként talán a csillagok állása, asztrológiai együtt állások, valamik, kicsit megingatnak. Jobban megviselnek az érzelmeim, mint máskor. Mégsem zárkózok el! Látom a szűkebb és tágabb környezetemben a völgyeket és csúcsokat, veszteségeket és nyereségeket. Nem teszek mást, csak kicsit befelé nézek. Nem fogok megtagadni semmit, sem tettet, sem érzelmet, de mélyen magamba nézek.
Aztán újult erővel élek tovább. Boldogan, megingathatatlanul, szórva szerte a szeretetem. Mert nekem van, amit adhatok neked!