“Show me a hero and I’ll write you a tragedy.”

avagy

„Mutass egy hőst, és írok egy tragédiát!”F. Scott Fitzgerald

Az író veszélyes ember. Ha boldog vagy, talán békén hagy. Ha hőst lát benned, véged.

Néha túl sok bennem a „Terézanya”. Ez egy irányíthatatlan tulajdonságom. Tudok róla, figyelem, mégis néha kiszökik a palackból. Rendre belefutok helyzetekbe, amikor megmentővé kell válnom. Nem a szó szoros értelmében, csupán van az eseményben egy fonál, ami engem is belevon a másik nehézségeibe.

Belemerülök a munkába, cselekszem, mert így vagyok kitalálva. És amikor már minden gépezet beindult, megszülettek a döntések, elindultak a projektek, gyűlnek a költségek, és közeledik a célegyenes, kiderül: újra nyakig benne vagyok.

Nem attól lesz valaki tragikus hős, hogy gyenge, hanem attól, hogy van benne valami nagy, amit nem tud büntetlenül végigvinni.

Adj nekem egy hőst, aki nagyon szeret — és megírom, hogyan veszít el valakit.

Adj egy igazságost — és olyan világba teszem, ahol az igazságnak ára van.

Adj egy büszkét — és eljuttatom oda, ahol segítséget kellene kérnie.

Adj egy szabadságvágyót — és szerelmet adok neki, amelyhez kötődni kell.

Adj egy gondoskodót — és egyszer csak nem lesz senki, akiről gondoskodhat.

Adj egy erőset — és olyan döntés elé állítom, amelyben nincs jó választás.

Benne vagyok. Nyakig.

Természetesen végigcsinálom. Teszem a dolgom, mintha akkora lenne a hátam, hogy bárki felférne rá, aki oda kéredzkedik.

A sors akkor mikrofont ragad, és megszólal:

– Csak adjatok nekem egy rendes embert, majd én gondoskodom róla, hogy legyen miről írnia.