Woody Allen szavai: Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről!
Nem a kedvencem, de ez a néhány szó nagyon tetszik. Különösen akkor, amikor éppen felülvizsgálom az elképzeléseim, és összekötöm azokat a tényekkel. Néha ilyennek is kell lenni! Hiszek valami helyességében, teszek az érdekében, de aztán egy szempillantás alatt meglátom azokat a tényeket, melyek megmutatják a valót. Annyira szubjektív minden, hogy elkerülhetetlenek a tévutak. Szándékom ellenére is kanyargósabb az utam, mint terveztem.

Kedvelem a saját tévedéseimet! Amikor egy idő múlva, már higgadtan, visszanézek, mindig meglátom, hogy ezek a csalódások nagyon sok szépet, és még több bölcsességet adtak nekem. Ha már az idő kitisztította a rálátást, meglátom milyen kedvesek is voltak azok. Mintha sokkal fontosabbak lennének, mint a sikertörténeteim.
Az igazi kaland sosem rajtunk kívül játszódik, hanem egészen belül. Minden azon múlik, hogyan élem meg a történéseket. A megélések pedig megmutatják, milyen is vagyok belül. Szerencsés vagyok, mert belül béke és szeretet van, a megéléseket is így dolgozom fel. Humorral, kedves dorgálásokkal, és el nem múló érzelmességgel. Ugye, hogy ez milyen jó?
Meséltem és együtt kacagtam Istennel a magam történetein. Egy kis önirónia, lazaság, semmi görcs, és sokkal feldolgozhatóbb az élet! Azt mondja az asztrológia is, hogy hagyjam a dolgokat a maguk medrében csörgedezni. Hagyom, csörgedezzen! Valóban nem kell nekem mindent vasmarokkal irányítani, uralkodni még a széljáráson is! Néha nem a tervek a lényegesek, hanem az elénk gördülő véletlenek számítanak. Egy kellemes meglepetés nem lehet szörnyű! Kicsit kinézek a komfortzónámból és új eseményekkel, dolgokkal találkozom!
Az elmúlt hetekben túldimenzionáltam az egészségügy helyzetét, az engem érintő hiányosságait, ettől hisztisebb lettem, türelmetlenebb az emberekkel. A testem dolgai nem rendeződtek, még mindig vizsgálatok és kezelések várnak. Ezen csak rontott, hogy kivetítettem a környezetemre is ezt az idegállapotot. Le kell állnom, hogy rendeződjenek az események, hisz attól nem javul a lábam, ha egyre több emberrel kötöm össze a bajuszt!

Jót tett a jelképes beszélgetés, megnyugodtam. Minden úgy van, ahogyan lennie kell, az történik, aminek ideje van. Nem maradok le semmiről, és el sem marad senki, ami hozzám tartozik, az velem is marad. Ami pedig véletlenül elsodródik, az nem az én utamhoz tartozó volt.