Ha történik valami rossz, csak menj tovább. Jó, elestél. Odavágott. Istenem, hát ilyen az élet! Van jó, meg rossz. Éld át, és menj tovább! A jó sem állandó, ne ünnepeld magad soká! Menj tovább!

             Az életben az a legjobb, hogy minden nap új és mást hoz, mint a tegnapi. Tovább kell lépni. Néha csak csoszogunk tétován, de nem számít. Menni kell. Az a lényeg. Máskor hasítunk előre, van erő és öröm, ami vigyen. A lényeges, a mozgás. Nem szabad beleállni semmibe, mert akkor elveszítem a dinamikát.
            Persze, a gondolkodás, az átgondolás, a tapasztalat, az más. Azt nem szabad kihagyni! Az adja a minőségét az utunknak, vétek nem vinni tovább. Ezt hamar megtanultam! Annyi mély pontom volt, hogy haladni és kimászni hamar képessé váltam.
            Ma ez mintha kiment volna a divatból. Nem értem a lényegét, hogy sok ember leáll. Valami nem az igazi, hát akkor abbahagyja, és nem próbálkozik tovább. Miért? Ott fog táborozni az élete végéig? Nem unalmas?
             A létrával lehet a baj! Sokan azt hiszik, a haladás felfelé mászás csupán. Tudjátok, az a kutya felfelé jutás! A ranglétra. Pedig az nem jelent semmit! Kevés abban a boldogság. Legtöbbször, a felfelé mászás alatt éppen az veszik el. A boldogság.
            A lényeges, a haladás, a tovább lépés. Benne van a ranglétra is, de nem lényeges. Annyira fontos, amennyire boldogít! Nem lehet mindenki főnök és tulajdonos, az csak állapot. Fiatalon mindenki hitetlenkedik, ha ilyen gondolatokkal traktálják, a vége felé azonban bebizonyosodik, nem mérce, hogy mennyire fenn voltál. Ugyan olyan az utolsó állomás, akkor is, ha karrierista voltál!

Anástasis, újra lábra állni. Ezt kell jól megtanulni! Sebzett, vagy áldott lélekkel, de újra felállni és menni. Nem számít, kivel, aki fontos, az jön velem tovább. Aki elmarad, nem számít. Nem ápolok neheztelést és haragot, tisztelem a mások útját. Amikor elveszítem a fonalat, megnyugtat a tudat, nem kell hinnem, nem kell hinnem az angyalomban, mert ő, hisz bennem! És akkor felkelek és megyek tovább!