A legfontosabb az önismeret, a lelki béke és az egyensúly. Ezért nagyon sokat kell tennünk. Számtalan bejegyzésben írok arról, hogy dolgoznunk kell magunkon. Ne kifelé mutogassunk, hanem ott, legbelül tegyünk rendet. A változások belülről indulhatnak el, később változunk meg külsőségeinkben is.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor feltétlenül segítségre van szükségünk. Ezt nem kerülhetjük el, illetve nem oldhatjuk meg külső tapasztalt szakember nélkül.

Számomra az egyik legnagyobb akadály ilyen volt. Tettem kísérletet, de megoldás nem született. Későn szembesültem a gyökerekkel.

Sok olyan gondja van egy felnőtt nőnek az élete során, aminek oka a párkapcsolata lehet. Lehet, hisszük mi nők. Kiderülhet, hogy nagyon messze kereskedünk a lényegtől. Így aztán újra és újra ugyanabba a csapdába esünk.

Egyik ilyen az anyaseb. Ha nem hiszem, hogy szerethető vagyok, érdemes a méltóságra, elfogadásra és hiányzik belőlem az ősbizalom, talán itt a hiányzó láncszem.

Az anyaseb a nőt az „örök árva” lelki állapotba kényszerítheti, amely bármi áron szeretetet kereső nyugtalansággal járhat. Álhatatlan lehet a kapcsolataiban a keresés folytonossága, a kielégíthetetlen szeretetéhség miatt. Annak érdekében, hogy a férfi szeresse őt, kiszolgáltatottan megad mindent, amit a férfi kíván. Előfordul, hogy emiatt saját női mivoltára is csak szerepkellékként tekint.

Aki megsebződött egyedi, személyre szóló terápiával gyógyítható. Magamon a következő okokat véltem felfedezni, ami kívánja a megoldást:
• irreális párkapcsolati elvárások
• másokkal érzelmileg túlságosan gondoskodó vagyok
• megengedem, hogy mások kihasználjanak
• kicsinyítem és háttérbe helyezem önmagam
• nem hiszem, hogy megérdemlem a szeretetet
• soha nem érzem magam elég jónak

Ha a fenti listát végig olvasod, látod, hogy gyakori és jelentéktelennek gondolt dolgok. Mindezek pedig eredeztethetők az anyaseb tünete ként. Ez egy olyan terület, amelyet nehezen és lelkiismeret furdalások között kapargatunk meg csak. Pedig van, amikor meg kell tenni önmagunkért. Ez nem jelent sem tiszteletlenséget, sem támadást a szülőnk ellen! Mind emberek vagyunk, vannak saját sebeink és hozott mintáink, nem bűnbakot keresünk.

Nagyon fontos, hogy amikor a saját lelkünk gyógyításán dolgozunk, akkor a gyerekeink jövőjéért is teszünk! A saját gyógyulásunk a gyermekeink egészségét is jelenti!