Egyszer már tettem egy fogadalmat, hogy leállok a bögrék gyűjtésével. Akkor, hogy nyomatékot adjak a döntésemnek, a különböző jellemű és típusú kávés csentreseket ott is hagytam a lakásban, ahonnan elköltöztem. Letudtam egy korszakot.
Az új otthonban új törvény szerint a Klimt lett a kávés, a nagy piros pöttyös pedig a teás. Tartotta mindkettő a helyét, nem vettem újat, a megszokás jól eső érzéssel töltött el minden reggel. A Klimt elegáns hangulatot adott a reggelemnek, cseppet sem kopott az aranyozása a mosogatógép miatt sem. A pöttyösnek változó a tartalma, téli aromás teák után, friss nyári ízek, a kedvenc akácvirág és menta váltakozik az erős angol reggeli itallal, a csipkebogyóval, citromfűvel, meg azokkal az érdekes fajtákkal, amelyek az utamba kerülnek.
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/bogre1-min-1024x768.jpg)
A Hídi vásárban nézelődtünk, a lányom vásárolgatott is kis vásárfiákat, amikor megláttam egy újat. Egy csinos új bögrét. Először tovább mentem, mert a szabályokat be kell tartani, a hűség mindenekelőtt. Visszafelé azonban elcsábultam. A füle fogott meg. Jó a fogása, a kis kunkori csomó rajta, ami jól a tenyerembe simul. Nézegettem, tapogattam, megérintett az anyaga, az a mély agyag, sár, amit megdolgozott a mester. Gyúrták, dagasztották, formázták a testét, majd égették a kemencében. Festették és újra égették, hogy most a kezembe simuljon. Ő nem aranyozott, hanem inkább antikolt. Színe sem hivalkodó, matt és halvány, pasztell színei nem világítanak. Megvettem.
![](https://fetelka.hu/wp-content/uploads/bogre2-min-1024x747.jpg)
Az idők változnak, vagy én? Nem tudom. Aki jön, azt fogadni kell, okkal csatlakozik hozzám. Ami megy, annak lejárt az ideje, el kell engedni. Oka van a változásnak. Minden helyzet tökéletes, akkor is az, ha a szabályaimon változtatni kell. A világ megy a maga útján megváltoztathatatlanul, változni csak én tudok. Megfelelő időben történik minden, nem később és nem hamarabb. Tovább kell lépnem, tapasztalatokkal gazdagodva, az új idők felé.
A Klimt bögre a polcon hátra került. Ott van, nem adom másnak és ki sem dobom. Aranyos fényével ott csillog a hátsó sorban. A reggeli kávém pedig az új antikolt bögrében illatozik és várja, hogy megigyam. Új bögre korszak indul!
Nagyon jó írás, kedves Etelka!
Köszönöm szépen!