Néha csak egy kis békére van szükségem, hogy megtaláljam önmagam. Ez, nem csak rajtam múlik! A szűk környezetemben az események tőlem függetlenek. Sőt, gyakran mindannyiunktól függetlenek. Az élet megy a maga útján. Tehetjük a szerintem egyetlen járható utat, a törekvésünk legalább legyen töretlen.

Egy kis béke, befelé fordulás, sok meditáció és csendes nyugalom, meghozzák a várt eredményt, és újra harmóniában leszünk önmagunkkal. Előfordul, hogy megdőlnek ilyenkor tévedhetetlennek gondolt hiteink is. Gondoltam magamról valamit, dobozba tettem a jellemem, és most mintha nem lenne jó az a címke. Nem tudom, hogy először tévedtem, vagy változtam csupán? Minden életszakasznak megvan a maga fókusza, lehet, hogy most ez csúszott el?

A sokkal több egyedül töltött idő most nagyon jól esik! Nem hiányzik a nyüzsgés, a sok program és állandó terefere! A belső nyugalom pedig megérkezett, elöntött a végtelen békesség és megnyugvás. Talán mindig is inkább introvertált volt a jellemem, csak erőltettem a nyitást? Nem tudom, de most ez kell!

A szobám ablakából nézve a kinti világ nyüzsije egyáltalán nem vonzó. Nagyon jó nézni, innen belülről, amikor csupán néző vagyok és nem szereplő a darabban. Van időm és alkalmam megérteni önmagam, a vágyaim és ötleteim, az elképzeléseim, és megtalálni az egyedüli utat, ami az enyém. Nem remetei a magányom, nem is magány – inkább csak egyedül lét.

Tanulságos az a felismerés, hogy nem akarom már a hátamra venni más terheit, de a sajátomat sem zúdítom senki nyakába! Könnyebben boldogulok a magam bajaival, ha nem suttog senki a fülembe! Teljesen más értelmet nyernek dolgok, amikor teljesen egyedül veszem őket szemügyre. Az így megvilágosodott tények aztán, a helyes útra visznek! Tudod, ugye, hogy a valóság, a tény és a nézőpont? Ezek sosem ugyan azok minden szemüvegben.

Az utóbbi napok, ha pontosan akarok fogalmazni, számomra a látásról szóltak. Szemben egy csomó mással, mint megbeszélés, tervezgetés, átgondolás, és hasonlók. Csak nézem kicsit a világot, és látok. Csendben. Egy barátom mondta tegnap: Te két lábbal állsz a földön, nagyon reálisan gondolkozol!
Ennek kellett egy kis lökés! A realitásnak.