Az utóbbi hónapokban sokkal több kulturális rendezvényen vettem részt, mint máskor. Semmi célzatos nem volt ebben, csupán a kínálat széles, igényes és változatos. Kedvelem az alternatív és formabontó megjelenéseket. A következőkben is hasonlóan sokat fogok menni, nézni, látni. Mentem családdal, barátnőkkel, és egyedül is.

Sokat láttam, rengeteg szép gondolattal és tapasztalattal lettem gazdagabb. Meg nem szépekkel is. Gyakori élményem volt a színházi alkotásokban a szabadszájúság, néha trágárság, néha pedig már elviselhetetlen mocskos száj. Ezért nem nézek már például televíziót sem. Az a hírműsor, ami alpári és közönséges módon képes megnyilvánulni, sok fontos dolgot úgy sem mond nekem.

Értem én, hogy a közélet ilyen. Hisz ezért idegenedtünk el sokan a közbeszédtől. De az emberek nem ilyenek. A környezetemben egyáltalán nem jelentős ez a nyelvi megnyilvánulás. Az átlagember közel sem ilyen alpári, tud civilizáltan kommunikálni. A hippi korszak szélsőségei nem általánosak már, az emberek sokkal visszahúzódóbbak. Szerintem. Voltak helyzetek, amikor már azt éreztem, hogy szándékosan beleverik az orrom a mocsokba, mint a kismacskának, amikor szobatisztaságra szoktatom.

Elnézést, de miért az én orrom? Nem én vagyok alpári, hanem a közbeszéd! Biztosan jó az irányzék? Mintha éppen fordulni kellene 180 fokot! Talán meg kellene mutatnunk a nagy házban szónoklóknak, hogy mi, átlagemberek hogyan szólunk egymáshoz. Hátha tanulnának belőle! Szerintem.

Sokkal több egyedül lézengőt figyeltem meg, mint volt ez régebben. Lehet, hogy azért, mert most én is egyedül lézengek. Lehet. De jó megfigyelőnek hiszem magam, talán valóságos is a tapasztalatom. Innen ered a következő gondolatom! Osztom a női észt és magasztalom magunkat. Most sem gondolom másképp, de kell egy kis önkritika, van hová fejlődni!

Szóval, a férfiak! Mi, nők, anyák, barátnők, társak, feleségek, kedvesek formáltuk és neveltük őket. Részünk van azokban a bajokban, amiket a szemükre hányunk. Benne van a kezünk munkája. A sok szép szavunk. Vagy nem szép szavunk. A férfi szexusa, ha sérül, nagyon kemény sebeket kap. Az így sérült férfi jellem pedig durva reakciókkal kompenzál. Olvastam egy felsorolást arról, hogy a szexusában sérült férfi az életének mely területén és hogyan kompenzál. Nem jutottam a végére. Nem voltam képes végig olvasni. Túl sok volt benne a felismerés.

A végére talán egy kis bölcselkedés: úgy bánj mással, ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak! Szerintem. Szerinted?