Andersen nyomában

A színes házak láttán Andersen kerül szóba. Koppenhága kihagyhatatlan látványossága, ikonikus jelképe ez a házsor. A kánikulai melegben rengeteg ember van az utcán. Kiülnek a vendéglátóhelyek elé, napoznak a párkányokon és füves területeken. A fotózó turisták között szlalomozunk, időnként mi is akadályt képezve a kerékpárosok számára. Bevallom, nehezen haladok. Leköt a mesés látvány, szeretnék lépést tartani a többiekkel, néha összezavarodok a megörökítés vágya és az egyszerű élvezem a helyzetet között.

A házak kapcsán egy legendát mesélnek el nekem Andersenről. Tetszik az írói lelkemnek! Szóval:

Hans Christian Andersen, aki 1805-ben született és 1875-ben halt meg, Helsingørben is járt iskolába. A latin iskola igazgatója, oktatási irányítója a klasszikus módszerek híve volt. Az oktatási rendszer minden eszközével “tisztességes állampolgárt” akart faragni belőle. Nem tetszett neki a fiatal író, költő látásmódja. Szerinte az igazi írói munka az, ha a régi latin ódák fordításából keletkezik egy alkotás. Micsoda elvetemült dolog kitalált történeteket leírni! Papírszemétnek nevezte a költeményeit és kitartóan állította, Andersen sosem fog maradandót alkotni.

Nem engedte, hogy kiteljesedjen Andersen költészete és kirúgta az intézményből. A legenda szerint ez után Andersen afférba keveredett az igazgató ifjú feleségével, így bosszulva meg a sérelmet.

A legenda szerint!