A nemezelés művészet, csodakészítés. Egy ősi mesterség. A gyökereim megtalálása és megerősítése. Nem értek a mesterséghez, de csodálom a művelőit és viselem a termékeiket.

Az idén először Melinda kalapját veszem elő. Egyedi és különleges. Benne van a készítő lelke is. Rengeteget felpróbáltam mire megtaláltam azt, ami az enyém. Megszólított és illett a fejemre. Szerencsémre Melinda egy nagyon türelmes és kedves nő, kitartott, nem türelmetlenkedett és segített a válogatásban.

Nekem fontosak a hasonlóan régmúltra tekintő dolgok! Talán ismeritek Komjáthy István hősét, Szépmező Szárnya lelke is itt van velem, ezzel a kalappal! A Puszta illata és Délibáb tekintete. Szeretem őket megfogni, kedvelem az illatukat és szívesen hallgatom néma meséiket az ősiekről. Egyszer majd írok a sámándobomról is.

Szóval az első kalapom az idén egy nemezkalap, kézzel készítették. Színe barna és az alakja nagyon egyedi. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy az anyaga ellenére nem gyűrődik, tehát nem kell a kezemben vinnem, ha leveszem valahol, hanem a kézitáskámba tehetem. Mosható. Nem tudom, lesz e bátorságom ezt a gyönyörűséget vízbe tenni? Azért az megnyugtató, hogy az esővíz sem teszi tönkre. Csak a szárításnál kell jobban ügyelnem. Hidegben melegen tartja a fejem, de akkor is feltehetem, ha még nem dörögnek a mínuszok. Talán vehettem volna hozzá selyem és nemez összedolgozásával készített sálat is. Az kimaradt. Talán majd jövőre. Az bizonyos, hogy kedvencem és barátom lesz ez a tüneményes darab!

Neked van kedvenced? Mennyire tudsz azonosulni az öltözékeddel? Mennyire mersz önmagad lenni az öltözködésben?