Igen. Jó vagyok. Egy barátom sokat mondja nekem, szeretem tőle hallani. Te jó vagy. Most szükségem van erre az érzésre. Erőt merítek belőle.

Mert, ugye, valóban jó vagyok! Nem mindig voltam, talán, de már igen! Elindultam az ide vezető úton, megyek is rajta tovább. Nem volt könnyű megszeretni magam, de eltántoríthatatlanul dolgoztam ezen.

Nagyon szép gondolatok szegélyezik ezt az ösvényt. Olyan szemléletesek, hogy elképzelni is szeretem. A régi lelkemet le kell vetkőzni, és az újba szépen felöltözni. Ugye, milyen aranyos? Olyan szemléletes! Amiket levetek, elengedek, elhagyok, azok ott maradnak a fogason. Őrizhetem, de ki is dobhatom.

Amikor elengedek, az mindig rólam szól. Nagyon érzékeny, érzelmes és megható az elengedés. A magam átalakulása. Lecserélem a lelkem. Mint a pillangó, amikor megtörténik a teljes átalakulás. Már a hernyó is szép színes tud lenni, de a belőle kibújó lepke mesés!

Jó vagyok, mert dicsérek. Örülök a másik sikereinek. A kicsi kis lépéseket is észreveszem és bátorítom. A „büszke vagyok rád” kijelentésemre néha meg is lepődik, aki kapja. Sajnos, keveset mondunk egymásnak szépeket!

Aztán a hálám. Nagyon fontosnak érzem, hogy tudjak hálás lenni, érezzem azt. Hálás sok-sok kicsi dologért vagyok. Minden nap. Nem kezdhetek jó napot hála nélkül.

Kedves vagyok. Igyekszem mindenkivel kedves lenni. Mint egy feladat, olyan ez. Nem tudok mit adni mindenkinek, de a kedvességemmel jobbá tehetem a napját.

Becsületes és őszinte vagyok. Ez az egyenes út. Amilyen szeleburdi vagyok, kár lenne hazudoznom! Azonnal kibújna a szög a zsákomból!

Úgy bánok másokkal, ahogy szeretném, hogy velem is bánjanak. Nem kell megmondanom másoknak, miben tévednek. Hisz én is tévedek néha. Nem dörgölöm az orruk alá a hibáikat, nekem is van olyan.

Optimista vagyok. Talán, nem mindig eléggé, hisz ez az írás sem oktalan. Nehéz napok előtt állok, és most erőt merítek önmagamból. Erősítem, amit kell, hogy bevonzzam a jót. Csak az legyen az egyetlen lehetőség. A jó. Mert jó vagyok! Ugye barátom?