Nem vettem észre, hogy lóg a lába. Leértem a másodikról és esett. Vissza bizony nem megyek az ernyőért. Essen! Majd eláll. Az esernyőm, amit most használok, már egy ős öreg roncs. Elhatároztam, hogy veszek újat, de még nem találtam igazán nekem tetsző darabot. Használom a rozogát, azt legalább nem baj, ha elhagyom. Hajlamos vagyok elhagyni, néha még az eszemet is.

Hangszalag-gyulladásból éppen kilábalva nem okos döntés, de az önfejűség régi hibám. A vastag sálat jól körültekertem a nyakamon és irány a város, intézkedni kell. A hajam meg is ázott, de megúsztam, nem estem vissza. Kockáztattam.

Hazaérve aztán bűnbánatot gyakorlok és megígérem, vigyázok jobban az egészségemre. Az esernyő apropóján aztán eszembe jutott az elmém. Könyvek, elmék, esernyők, csak akkor szolgálnak minket, ha kinyitjuk őket. Most nagyon elzártam magam. Az elmém nem nyitott semmire, teljesen befordult, elzárkózott. Hiába tudom, mit kellene tenni, hogyan kellene lenni, ha nem vagyok nyitott.

Persze, másnak megmondani a tutit, elé tárni a jó módszert, az megy. De önmagamra alkalmazni, az már kemény dió. Hiába hiszem magam nyitottnak, extrovertáltnak, valójában nagyon nem vagyok az. Ha mélyen magamba nézek, egyetlen ember van ezen a világon, aki valóban ismer, de sajnos, az nem én vagyok! Fura, de így van. Szeretnék másképp tenni, de mindig visszakanyarodok a bezáródáshoz.
Vannak életszakaszok, amikor csak a gumicsontom rágogatom, és nem lépek tovább. Ismerős ez nektek? Vagytok hasonló állapotban?

Jó lenne valami okosság, mert tudom, hogy ez nincs épülésemre! De, maga ez az állapot, nagyon jó. A kártékonyságával együtt is. Melengetem magamban azt a finom kis érzést, amit már elengedtem. Ami már nem a részem. De még egy kicsit a markomban tartani, az nagyon jó, mielőtt végleg eldobnám.
Akkor szolgálnak engem, ha kinyitom őket, akkor legyen! Az esernyőm kinyitása elmaradt, az elmém szintén zárva, akkor legyen egy könyv. Legyen. Egy olyan könyv, amit már sokszor a kezembe vettem, de nem mertem kinyitni. Különc viszonyom a könyvekhez, nagyon érdekes. Vannak, amiket gyakran újra olvasok. Vannak, amiket soha sem fogok elolvasni. Vannak olyanok, amelyeket vágyok elolvasni, de nagyon nehezen kezdem el. Ezerkülöncszáznyolcvannégy. 1Q84

Ma kinyitom akkor, hogy szolgáljon engem, és épülésemre legyen!