Az énem kiterjedése, fizikai tere, sőt, a lelki tere. A lelkem le-fel, jobbra-balra, előre-hátra mozdulása. Az időt nem is említem ebben a gondolatban. Létezem egy közegben. Mozdulok, irányt váltok, kilengek.

Nyitott személyiség vagyok. Nem zárkózom el a világtól, szívesen kapcsolódok a többi emberrel. Fontosak a közös programok, az együtt lét, a jó beszélgetések. Kell neked is, kedves olvasó! Az ember társas lény.
A lelkem azonban befelé fordul. A belső alakulásom az csak az enyém. Magam tudom meghatározni magamnak a kimozdulást, le és fel, jobbra és balra, előre és hátra. Ez nem megy közösségben. Pontosabban, nem biztonságos.

Mindenki szívesen fogalmaz meg véleményt a másik életéről. Sokan nagyon határozottan és kitartóan. Nem bántásból, csak úgy. A legkeményebb sziklát is formálja a víz, az állandó folyásával, a változásával, kitartó munkájával. A lélek keménysége és szikla-szilárdsága is megérzi az eróziót.

Általában a változások szinte észrevétlenek. Vannak időszakok, amikor ezek azonban hangsúlyosak. Súlyosak. Ilyen időszakaimban az egyik legmeglepőbb tapasztalatom más emberek viselkedése. Mások reakciója rám, és az én reakcióm rájuk. Amikor sírós magányomban meglátom, hogy a sok tanácsadó a romjaimon táncol.

Átalakulok, irányt váltok, ezért sérülékenyebb vagyok. Nem vagyok mindig elég erős. Akik pedig segítenek, hát erőre kapnak, ezt a rezgést érzik meg rajtam. Nincs ellenállásom, hisz alig vagyok tudatomnál. Elég nekem a saját lelkem, nem működik a veszélyérzetem. Csak akkor eszmélek fel, amikor a légürességet megérzem. Amikor kiszúrja a szemem, hogy mindenki bort iszik, csak az én poharamba töltögetik a vizet.

Ha jót akarok magamnak, akkor most következik az elvonulás és bezárkózás. Befelé kell fordulnom, mert nem segít a segítő, hanem csak árt. Most is éppen azt érzem, hogy mások igazítják az utam a göröngyök felé, míg önmaguknak nem érzik ezt követendőnek.

Hiába próbálsz meg támaszt lelni! Tanulj meg befordulni és, amikor kell, elzárkózni! A lelked csak akkor gyógyul meg, ha magad kezeled! Leld meg a saját utad és utána engedd másoknak a segítséget! Nehezen tanultam meg ezt. Egy barátom zárkózottságát hányszor néztem rosszallóan, míg rá nem jöttem, hogy ez csupán a saját lelkünk megóvása, amikor gyengék vagyunk.