magammal együtt élni
nem volt ajándék

koptak körülöttem
nevek
arcok
mondatok maradtak félben

nem mindenki hiányzik

az idő nem simogatott
inkább ledörzsölt
rétegről rétegre
míg végre látszom

nem javított ki
csak nem hagyta
hogy hazudjak tovább

nem keresem a hibát
elfáradt bennem
az ítélkezés

amit nem értek
nem cipelem

leesett rólam
a muszáj
és vele együtt
pár ember is

nem tudom mikor történt
csak egyszer
nem szorított tovább az ég

és ez elég

mert ami maradt
az nem kevés

hanem én