Hamarosan újra találkozunk, és az utolsó kérésetek az volt, beszéljünk a kezdetekről. Mikor és mitől kezd valaki változni, hogyan is működnek ezek a dolgok? Nehéz kérdés, ha a saját tapasztalataimra építek. Már pedig, következetesen a saját tapasztalataimat osztom meg veletek.
Az évkezdet sok lehetőséget kínál az ilyen gondolatok megfogalmazásához. Az elengedések, a tervek megfogalmazása, elhatározások, mind felhozzák azokat az élményeket, ami a kezdetekhez kapcsol. Az utóbbi napok megtapasztalása is ehhez kapcsolódik.

Miután egyedül maradtam, magányos lettem. Megéltem először a magányt, mint az elveszített személy hiányát. Később jött a magány, mint egy hiányzó személy az életemből. Magány az is, amikor próbálkozunk, de sikertelenül. Ez az utóbbi szerintem egy kegyetlen időszak. Nekem biztosan az! Nem tudtam előre, hogy a keresgélés nekem teljesen felesleges, csupán a kudarcok gyűjtése. Totális önértékelési zavar. Aztán telnek a napok, hetek, hónapok ebben a magányos érzésben. Közben azonban fejlődtem, alakultam, dolgoztam magamon. Számtalan személyiségem fejlődése érdekében tett lépésem van. Ezeket már sokszor leírtam: meditációk, sport, önképzés, értékesebb énidők, és hasonlók.
A magány nagyon negatív érzés. Kirekesztettnek éreztem magam a világból. Mindenkinek van, nekem meg csak volt. Nem kellek, nem vagyok jó. Közben pedig a nagy önemésztő hiány érzése a lelkemben. Mint egy kráter, kiégett erdő, kiszáradt folyómeder, lepusztult várrom.

A kis lépések azonban hatnak, gyógyítanak, javítanak. Magam sem tudom, mikor léptem át a magányból az egyedüllétbe. Az egyedüllét már nem negatív érzés, az már pozitív. Az önmagammal töltött kielégítő idő. Egy magasabb szintű létem önmagammal. Számomra ez a változás akkor tudatosodott, mikor megéreztem, már nem egy sötét lyuk vagyok az égbolton, hanem fényem van. Belőlem árad ki az a fény, amely másokat melegít, önmagamon kívül másokat is megvilágít. Szétáradok, betöltöm a teret, és ehhez nincs szükségem másra. Az egyedüllétem nem jelenti a remete magányát, csupán elmaradt tőlem a sötétség és a hiányérzet.
Ebben a megváltozott állapotban a legnagyobb meglepetés nekem, hogy amíg ugyan ebben a testben, ezekkel az adottságokkal magányosan éltem, taszítottam másokat. Egyedüllétem pozitív állapotában pedig mágnes ként vonzom az embereket. Magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy a sötétségemben senki sem akart velem lenni, a fényemben már boldogan sütkéreznek.

Egyedüllétem jó megélése egy öngerjesztő folyamat. Jó érzés, hogy nem kell senki bólogatása, hogy örüljek a sikereimnek. Jó érzés, hogy az élményeimet egyedül is képes vagyok megélni, semmiről sem maradok le csupán azért, mert a barátaim érdeklődési köre nem fedi az enyémet. Az elmúlt hetek legjobb kikapcsolódása volt egy mozi, ahová senki sem jött el velem.  Sokkal katartikusabb lett a flow-élmény!

Ettől a megtapasztalástól nem leszek magányos farkas! Eszemben sincs. Csupán elhagytam a fájó sötétséget, a fényemben megyek tovább.