Csak az idő
lépj át az időn

ki tudja
hová fut az út
mire kel a nap
majd az idő
ki tudja
szerelmed meddig nő
szíved hogy választ
csak az idő

Sok dolog van az életben, amire hatással tudok lenni. A megfoghatatlan, az idő. Érezted már ezt a hatalmat a sorsod felett? Elmúlt percek szépségei elillantak. Vissza soha sem jönnek. Egy ajtó, az a bűvös ötös szám rajta. Egy napfényes mezőn a levágott fű illata. Egy mosoly. Egy elköszönés. Az eső hűs cseppjei a hátadon. Elfáradt sóhajok. Boldog kacajok.

ki tudja
miért sóhajtsz
ha szárnyal a szív
tán az idő
ki tudja
mért sír lelked
ha csal a szív
tán az idő

Az idő perceg tovább. Elhalkuló babasírások. Felhőtlen kacagások. A parázson sercegő szalonna illata. Téli éjszakák süvöltő szelei. Nyári kánikulák izzadó estéi. Az esti tengerpart halk morajlása. Egy kézfogás. Meleg gyerektenyér a kezemben.
Csak az idő. Talán az idő tudja, mi maradt mögöttünk és mi áll előttünk. Mi nem. Mi csak arra emlékezünk, amit akkor éreztünk, ami nyomot hagyott. A többi a feledés homályában veszik el.

Csak az idő
Csak az idő őrzi még a kicsi fájásokat. A hatalmas szívdobbanásokat. Elhalkuló könnyeink melegét. A magamra maradás néma csöndjét. Szememben felvillanó zöld csillagok fényét.
Csak az idő marad. A többi volt, elmúlt, megtörtént, elfogyott, bevégeztetett, eltelt, kimúlt, elhagyott, ott maradt. Ti-tak-tik-tak-tik-tak, pereg tovább.

Csak tovább. Csak tovább.