Ha szerencsém van, időnként megajándékoz a csoda valami különös helyzettel. Most is így tett. Kellett nagyon a megerősítés, hogy béke van, békesség, csodás harmóniák és nyugalom. Az ilyen helyzetek napokig táplálnak és kapaszkodót nyújtanak. Kellenek, fontosak, számítanak, kell, hogy legyenek! Megáll az idő és megérint az élet varázsa, az egyszerűségében nagyszerű költőiség.

            Gyerekszobában aludni felelősség, nem lehet mocorogni, ébren vergődni, nyugtalanul dobálni magam, mert felébresztem a kicsit, netán felzavarom álmából. Pedig hajnalban már egyáltalán nem aludtam. A medencézés, a napozás megzavarta a fejem, égett a megbarnult bőröm, szomjas lettem és a gyomrom is háborgott. Tehát, suttyomban felkeltem és kitelepedtem a kertbe, egy hintaágyba. Senki sem vette észre, mezítláb és hálóingben osontam át a házon. Mint egy szellem.

            Az ötlet, ragyogó! Az első kényeztetés, a hűs hajnali levegő, azonnal megjutalmazott. Városban az éjszaka sem hoz enyhülést hőség idején, mert meleg, forró minden, a házak, a sok beton. Faluban más a klíma. Sok a zöld, a házak szellősek az utcákban. Szabadon nyargalászhat a szél. A testem kínja enyhült, lehűlt a bőröm. A kutya kitette a fejét a kutyaházból, rám kacsintott, és halk kopogás jelezte, hogy örül nekem, csóválja a farkát. Felkelni azonban még nem volt kedve, horkolt tovább.

            Az utcában az asszonyok szélesre tártak minden ablakot, hogy lehűljenek a házaik belül is. Nem voltam egyedül ébren, érzékeltem a néma mozdulatokat és megcsapott a friss kávé illata is. Távolabbról kanyargott felém, nem jött meg az étvágyam tőle a reggeli italom után. Kényelmesebben helyezkedtem el, hogy érjen szabadon a hajnali levegő. Az égboltot szemléltem, vajon milyen idő lesz ma? Meleg. Aztán a kékségben fehér csíkot húzó repülőt láttam, ahogyan lassan húzott el, dél felé. Később megcsillant egy másik is, nyomtalanul haladt az előző után, csupán egy fényes pont jelezte a létét.

            Városi fülemnek szinte kísérteties a falusi csend. Kakas kukorékolt, amit aztán követtek a társak, de nem harsányan, csak úgy andante. Az a képzetem volt, hogy talán kicsikék, és azért nem érces a hang. Persze, ez csupán vicc, elfért a hangerő a térben! Ahogyan jött, úgy el is halt a riadólánc, senkit nem ébresztettek fel. Talán csak a tyúkokat? Utánuk vadgalamb burukkolása ért el hozzám. Lágyan és halkan, finoman.

            Lehűltem, karom és lábam hideg lett, csillapult a pirosság. A fejem kitisztult és elmúlt az émelygés. Biztosan nem kaptam tegnap napszúrást! Beleszundítottam a békességbe, nem tudom mennyi időre. Bella kutya ébresztett, amikor hideg orrával csiklandozott a barátságos talpnyalása. Kicsi mozgást érzékeltem a ház felől, felkelhetek bátran.

Viszem tovább ezt a szép hajnali harmóniát!