Szeretem a egyediséget,a változatosságot. Ennek a városnak nagyon színes az arca. Minden náció képviselteti magát az utcákon, a lakóövezetekben.

Kevésbé jelenik meg Koppenhága utcáin a divat, mint otthon. Itt inkább a stílust figyelhetem meg. Laza, sportos, praktikus öltözeteket látok.

Pénteken délután a metrón egyértelmű, hogy a fiatalok bulira készülnek. Hasonlít a szegedi tapasztalataimhoz, de kevésbé tarka. A lányok vagy rövid nadrágban, vagy vállat szabadon hagyó felsőben vannak, néhányan a nyakukban láncon függő kis kupicát viselnek.

Mi dzsekiben és sportcipőben indulunk sétálni, a dánok többsége papucsban és mezítlábasan, zokni nélkül. Nem fázik a lábuk.

Ragyogóan süt a nap, ahol csak lehet kiülnek, kifekszenek napozni, sörözni, beszélgetni. Sok a kis kocsma kiülővel, minden asztalnál ülnek. A parkokban a füvön, leterített pokrócon piknikeznek családok, párok. A lakóházak között sok a zöld terület, hatalmas parkok vannak, sok a virág mindenfelé.

Délután a közeli temetőben sétáltunk egy nagyot. Olyan a dán temető, mint egy arborétum. Sok a különleges növény. A sírok között nagy a távolság, és azok is kis kertecskék egy kis kőtáblával. Ápolt a környezet, nyírt sövényekkel, harsogó zöld gyeppel. Ott is a szabad területeken, füves réteken napozók fekszenek a takaróikon.