Egy tegnapi beszélgetés emléke ébresztett fel. Kedves barátom arról mesélt, hogy hálás azoknak, akik tartják benne a lelket, akik segítenek rajta. Köszönettel tartozik azoknak, akik mellette állnak és támogatást nyújtanak, amikor szüksége van rá. Ő, aki kiváló elme és egészséges, erős ember, láthatólag sok bizonytalansággal küzd.

Tegnap én is csak támogattam és lelkesítettem, nem mertem abban az adott pillanatban nekiszegezni a gondolataimat. Hála a barátokért, az együtt érző munkatársakért! De nem határozhatja meg a jóllétemet semmi külső erő! Kemény tapasztalat volt ez a nekem is. Napi jócselekedet támogatni a gyengébbet. Ennek a lényege, tudatosítják bennem a gyengeség érzetét. Támogatniuk kell, mert én vagyok a gyengébb! Gyengébb náluk! Amikor erőre kaptam, azonnal megváltozott a kapcsolataim szerkezete. Másképpen néztek rám, ha nem vagyok elesett, akkor inkább ellenség vagyok és nem barát.

Barátom! Láss mögé ezeknek a kapcsolatoknak! Az erő benned van, nem kívülről jön! Sajnos az ilyen kapcsolatok mögé olyanok is bebújnak, akiknek biztonságos téged gyengének tudni!

Mi, kis magocskák, sokáig megbújunk a védő maghéj alatt. Mert az kemény és megóv. Aztán ki kell onnan nőni, védtelen csíra lényünk mindenféle hatások érik. De megtesszük és megyünk előre. Küzdelem a talajjal, a sziklákkal, a fénnyel és a hiányával, vízzel, széllel. De ez a mi utunk! Bátorság kell hozzá. Az pedig van, bennünk él. Saját bátorságunk és öntudatunk az egyetlen igaz támaszunk. A szubjektum, mert az összes többi objektív, nem a miénk, és nem rólunk szól.

Barátom! A hálád helyén van, a barátaid és támaszaid fontosak. De az erőd és biztonságod Benned van! Az vagy, aminek hiszed magad! Amit mások mondanak, az mind róluk szól! Szeretettel és megértéssel teszik, de az, az Ő életük, nem a Tiéd! Találd meg Önmagadban az erőt, az fog tovább lendíteni! A Te életed Rólad szóljon, és ne legyél statiszta másokéban!