Szép reggel! Finom a kávé. A lelkem öltözik a nap megéléséhez. Szép ruhám a fogason. Ajándékaim a szívemben és a tasakban. Csendben zene szól. Talán csak a fejemben hallom. Andalít és megnyugtat. Ma a dallam és a szöveg is a szívemnek szól. Olyan melengető!

Megyek, amint felkelt a nap. Merre? Az utamra. A saját élet-utamra, a saját ösvényemen. Rögös és sima is, nagyon szerethető. Sok szép mező szegélyezi az ösvényem. Öröm megállni és élni benne kicsit és boldogság minden következő lépés. A szívemben születő és az agyamban mozduló a lábam minden mozdulata.

Kikkel megyek? Akikkel egy most az utam. Akikkel élő az aranyfonál. Hosszú, vagy rövid, az mindegy, csak élő legyen. Szép kis családom, akikkel egy a vérem. Hozzátartozók, akik véremmé lettek. Barátok, akikkel egy a szívünk dobbanása. Ismerősök, akik szeretik az árnyékom is, nem csak a fényükben akarnak engem. Kicsi és nagy szereplők ebben az élet-regényben.

Jönnek régmúlt idők árnyai és emlékei is. Elmaradnak az eltévelyedettek. Elkopnak gesztusok és ígéretek. Homályba vesznek könnyek és szavak.

Csodálatos ez az út! Mosolyokkal, szívdobbanásokkal, halk kis csengéssel az éjszakában. Szoros ölelésekkel és távoli sóhajokkal. Ezen az úton a borulásban is ragyog a nap. Nincs az a sötét felhő, ami eltakarná előlünk a boldogságot.
A hajnal első sugarai áttörik az éjszakát. Elfogyott a kávém. Elindulok. Viszem ma is szívemben az örömöm és viszem nektek a mosolyom.

Legyen szép napunk, kedveseim!