A barátom nem érdeklik a státuszszimbólumok, nem hatnak rá a kivagyiság kellékei. Néha tolnék egy kicsit a szekerén, legyen fontosabb a kirakat, de ő nem befolyásolható. Elég egy kicsi kocsi, mert nem tudná kihasználni a nagyobbat. Nem megvenni akarja a luxust, hanem hasznosan működtetni! Így aztán összehajtogatja magát egy kicsi járműbe, amit aztán praktikusan és tudatosan használ.

Az ökológiai lábnyomunk az a társadalomszervezésben és erőforrás menedzselésben használt értékünk, ami az életmódunkból ered. Milyen mennyiségű földre, vízre van szükségünk a létünk fenntartásához és a termelt hulladék elnyeléséhez.
Sokat gondolkoztam ezen, amikor egy nemrég elhunyt természettudós videóit néztem. Nem gondolok visszamenni az ősközösségi társadalomig, nem vagyok aszkéta sem, de nagyon érzem a hallott tények valódiságát. Szenvedünk a klímaváltozástól, érezzük testünkön, lelkünkön a bűneink nyomát, mégsem változtatunk a szokásainkon.
Mindenből többet akar az ember. Nagyobb házat, újabb autót, több ruhát, még több technikai eszközt, semmiből nem elég az észszerű mennyiség. A termelt hulladék meg csak szaporodik, szaporodik a végtelenségig. Gondold át ezt egy kicsit felelősséggel! Felzabáljuk átvitt értelemben az élőhelyünk értékeit! Megállíthatatlanul.
Illetve, majd megállít a természet, és akkor jöhet a pánik! Hogyan is élhetek a gardróbom nélkül? Istenem, ha nincs minden családtagnak külön autója, biciklije, laptopja, telefonja, tabletje, mi lesz velünk? És ezek még csak szeletkéi a felhalmozási mániánknak! Házaink méretére, kidobott élelmiszerek tonnáira, előállított eladhatatlan mennyiségű termékekre még nem is céloztam!
A hétköznapokban ez egy nagyon nehéz téma. Mit mondhatnánk annak a barátunknak, aki irreálisan nagy lakásában, jó nagyra duzzasztott háztartásában tengődik? Irigységgel vádolna, ha rákérdeznék, minek? A közösségi médiákban reklámozzák emberek az újabb, jobb, modernebb valamijüket polgárpukkasztásból, de eszükben sincs belegondolni, hogy ezekkel a lépésekkel mekkora sebet hasítanak a bolygónk oldalába!

Szeretem ezt a szép bolygót! Nem tagadom, élni is nagyon szeretek! A természetem olyan, nem értékelem a felhalmozást. Legyen meg az, ami kell, és több nem kell. Minek? Hogy legyen miért irigykedni rám? Ugyan, ez butaság! A minőségi életnek semmi köze ahhoz, mekkora hatalmas ökológiai lábnyomot vagyok képes megvásárolni!
Ember, mi kell ahhoz, hogy a józan eszed elővedd? Még nagyobb hőség, szárazság, energia és élelmiszer válság? Tudom, még csak a szele ért ide, de ha már nyakig ülünk a saját hulladékunkban, akkor már hiába akarunk majd okosabbak lenni!