,,Nagyon furcsa szeretni valakit, akit nem is látok..
-Sohasem azt szereti az ember, amit lát, hanem amit érez.
-Igen.
-Nem tudod?
Ha csak a látványt szeretné,
könnyen kiábrándulna belőle.
Mert a látvány változik.
A földi létben ritkán szépülnek meg a dolgok.
Inkább elhervadnak. Megráncosodnak. Megvénülnek.
Megcsúnyulnak.
Tönkremennek.
Elvesztik arcukat.
Ezért fontos, hogy azt szeresd, amit érzel.
És téged is az szeret, aki érez. Nem tudtad?
(Müller Péter: Aranyfonál)

Olvasni boldogság és varázslat. Eljutni, betekinteni egy másik világba, gyermeki öröm. Kicsit más lehetek, máshol élhetek, kipróbálhatok egy színesebb világot. Ha ez az érzelmi világ, akkor is nagyon izgalmas.

A fenti idézetet tágabban értem, mint az író gondolta, de nekem nagyon tetszik. A szeretet önmagában is nagyon foglalkoztat. Nem látvány, nem ráció, hanem érzelem, ami csak a szívből táplálkozik. Gyakran érzem azt, hogy szeretni valakit, mintha sokkal jobban önmagunkról szólna, mint a másikról. Például a viszont szeret-e kérdése nem igazán befolyásolja az én érzelmeim. A viszonzatlan szerelem sokkal inkább a testiségre vonatkozik.

„A szeretet Aranyfonala nem szakad el. Minden más elszakad, megrozsdásodik, tönkremegy, megszűnik, de a szeretet – ha igazi – maradandó kapcsolatot jelent.” Müller Péter. Ha ugyan ezt visszafordítom, akkor az elfeledetteket nem szerettem igazán. Talán szerettem vele élni. Talán szerettem a közös dolgaink. Sok minden benne van ebben. De ha elfeledtem tovább szeretni, akkor az, nem is volt igazi. Néha úgy érzem, hogy ez a valami csak illúzió. Hisz olyan csekély a tartalma és az aktivitása, mégis marad az érzelem. Vagyis az igazi szeretet nem kér a produkciókból és felhajtásokból, mégis marad.

Szeretetből építünk házakat, családokat, barátságokat. Szeretetből főzünk újházi tyúklevest és sütünk palacsintát. Mosunk és takarítunk. Kicseréljük az ágyneműt és kikészítjük a gyógyszert. De! Aztán meg van az a szeretet, amelyből magunkat építjük. Amitől jobbak és értékesebbek leszünk. Amiben lubickolunk és gyógyulunk. Semmi palacsinta vagy takarítás! Semmi. Csak a mezítelen szeretet, amitől egyszerűen csak jobb emberek lettünk! Csak.

Végül Antoine de Saint-Exupéry. „Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.”