Érdekes, amikor valami megváltozik éppen. Néha nem is különösen nagy az a dolog, de hatása lehet jelentős. Nekem most egy erősebb befelé fordulás okoz változásokat. A környezetemben, a családban történt változások generálhatták, de talán ez egy újabb fokozat azon az úton, melyen haladok már évek óta. Sokkal nyugodtabb és erősebb a befelé figyelésem. Jobban értelmezem a belső hangokat, az intuícióimat.
Vannak fogalmak, melyeket előszeretettel használunk. Különösen, ha másokról van szó. Zárójelben: én már nem használom minősítésre! Nárcisztikus vagyok, ha nem ugrok a környezet utasítása és elképzelése szerint. Esetleg, egoista. Hazugtól kezdve, sok jelző előfordult, ahogyan kiléptem a tömegből. A szabad és felszabadult nő a nőtársaknak sem feltétlenül szimpatikus.

Hallgattam a belső hangomra és szakítottam néhány olyan dologgal, ami nyomasztott. Kis idő elteltével azt éreztem, ennek a döntésnek sok pozitív hatása van rám. Az egyedüllét minőségi szintje igazán pozitív változás. Ez nem magány! Erről meggyőz a gyerekeimmel, családommal, kedvesemmel, régi barátokkal működő jó kapcsolatom, a kiegyensúlyozottabb életvitelem.

A szakrális nőt a következők jellemzik: érzékenység, intuíció, kreativitás, befogadás, gyengédség, minden, ami „belső”. Empátia, másokról való gondoskodás, adás, szeretet nyújtás. Belső harmónia. A szakrális nőiség ugyanakkor egy szabad nőt takar, aki felszabadult.
A teljesség bennünk van. A szakralitás bennünk van. Nők, akik életet adunk, bennünk növekszik és világra hozzuk. Kapuk vagyunk mi nők, áthozzuk, ami erre a világra akar érkezni. Bennünk van, csak engedni kell megmutatkozni. Emlékeznünk kell arra az eltemetett képességre! Játékos leány, tüzes szerető, tápláló anya, gyógyító, bölcs asszony, papnő – mindegyik minőség bennünk van, mert nők vagyunk. Lehet, hogy eltemetve, eltagadva, megsebezve, de ott van mélyen, egy sötét barlangban várakozva a föld mélyén.
A lelki béke megtalálása, a minőségi egyedüllét felfedezése, a befelé fordulás megtapasztalása, az intuíció meghallása, segítenek megtalálni azt az utat, amelyen kiteljesedhet ez a képességünk és a világban a helyünkre kerülünk.

A teljesebb létem békét teremt a környezetemben. Tükör lehetek a másiknak, amelyben megláthatja önmaga legjobb kiadását, mert én azt tükrözöm vissza rá. Ettől ő is tükör nekem, amiben meglátom önmagam legjobb alakját, mert megmutatja nekem. Az így működő létben pedig jó lenni, fejlődni és könnyű szép utat találni. Abban a világban, amelyben a legtöbb a megmondó ember, a kritikus, aki a másik testéből táplálkozik, különös értéke van egy ilyen megtapasztalásnak.