Bizony, nagyon könnyű kibillenteni az egyensúlyomból, ha nem vagyok jóban magammal. Nem is tudom, mi az néha, ami megzavar. Találkozom sorstársakkal, és akkor mindig hiszem, tanultam valami újat az önszeretet megőrzéséről, de mégis felborul a kis hajóm időnként. Nem tudom, milyen szél ártott a kormányomnak! Mi lehetett az a kis fuvallat, amit túlreagáltam és újra a saját csapdámban vagyok?

Ha másról van szó, kész vagyok kompromisszumra, megértő és empatikus vagyok, magasan elfogadó a szeretteimmel kapcsolatban, de önmagammal szemben vasököllel követelek. Ma reggel még álmos szemmel körülnéztem az otthonomban és három vasalatlan darabon kívül, minden tökéletes rendben van. A reggeli rutin zavartalan, odanyúlok, és ott találom, minden a helyén. Vajon, mit éreznék, ha mosatlan lenne a mosogatóban, vagy éppen az nem lenne szárazra törölve, hogy fényes legyen? Nem tudom. De zavarba hoz a saját kényszeres igyekezetem.
A türelmetlenség önmagammal szemben kissé egészségtelen is. A gyulladás elmúlt a szememen, azonnal kontaktlencse, semmi türelem, ki kell nézni valahogy! Mert különben baj van a kinézetemmel? A kapkodás persze rosszul sült el, a szemem újra piros. Lélekgyógyász ugrana erre azonnal: valamit nem látok, nem akarok látni! Lehet. Az a valami pedig, én lehetek! Onmagammal szemben erősödött fel valamiért a megfelelési kényszer.
Lehet ezen elmélkedni, okoskodni, módszereket kidolgozni, de a saját bőrünkből nem bújhatunk ki. Akár a könyvespolcomra nézek, akár a digitális anyagaim között kutatok, számos hasznos olvasmányt találok ebben a témában is. Mégis, nehezebb alkalmazni befelé bármit, mint kifelé. Mások megértése olyan könnyű! Magamat nem is tudom, megismerni, vagy elfogadni nem tudom olyan egyszerűen?

Kis apró szösszenet azért nem rontja el a napom! Jó zene szól! Együtt leszek a családdal, vidám csevegés tereli el majd a figyelmem. Ha pedig szükségét érzem még egy kis megerősítésnek, hát veszek egy pár szép cipőt! Mi deríthet jobb kedvre egy nőt, mint valami csinos darab vásárlása?