Hiszek abban, hogy a betegségeim, testem bajai, lelki okokra vezethetők vissza. Kell orvos, kell szakember, de ha teljes javulást szeretnék elérni, akkor kutatnom kell a bennem bújó okok után is. Most valami ambivalens a helyzet, ahogy figyelem a testi tüneteket és kutatok a bensőmben is.

A térdem egy ideje nincs rendben. Volt már hasonló, de ennyire látványos és fájdalmas, még sosem. Aztán a duzzadt és fájós, nem is úgy dolgozott, ahogy dolga lenne, bekövetkezett a baj. Most aztán sajnáltathatom magam, nyafoghatok és kutathatok.
Gyűlölöm, ha gátolnak! Akkor is, ha éppen én magam, vagy a testem gátol. Követelem vissza a mozgásszabadságom! Olyan jó, olajozott és stabil részem volt! Most mi lett vele? Hová lett? Ki rontotta el?
Kutakodom és azonnal bele is futok a számomra kínos kérdésekbe. Konok és merev vagyok, vagyis konfliktusaim vannak a „feletteseimmel”. Talált, süllyedt! Értem és igazolom, de a konoksággal akkor is vitatkoznék. Konok vagyok? Azért nem hajlik jól a térdem. Olyan mértékű rugalmatlanságról, arroganciáról és gőgről lehet szó, amely már az előrejutásomat is veszélyezteti, és a tisztánlátásomat is elhomályosítja?
Konokul erőltetem magam, ez igaz, túlerőltetem a maximális erőkifejtéssel minden helyzetben. Rugalmatlanul kezelem. Most már sérült, tehát külső tényező kényszerít lassulásra. Erőltetem azonban belül is, a fejemben, amikor konokul ragaszkodom a helyesnek tartott úthoz, nem tűrök kompromisszumot, ha nem elég tökéletes az a helyzet.
Mert, mikor is tökéletes az a helyzet? Mi gátol abban, hogy rugalmasabb legyek egy olyan cél érdekében, ami ha nem is teljes, de nekem is jó?

Érdemes nyitottabbá, elfogadóbbá válnom a környezetemmel szemben. Le kell adnom a makacsságból, önfejűségből, hisz ez nekem fogja a legtöbb jót tenni. Térdfájdalmam talán csak segíteni akar, és arra akar figyelmeztetni, hogy ideje lenne végre eldönteni, hogy mit akarok kezdeni magammal. Talán ideje lenne a dacolással szemben a konstruktív együttműködés tetteinek a mezejére lépni. Nemcsak térdfájdalmam megszüntetése miatt, hanem a sorsom jobbra fordításáért.